Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Bariska István: A zsidóság Kőszeg városában és uradalmában a 14–16. században
KŐSZEG GARAI KORSZAKA ÉS A ZSIDÓSÁG A zsidóság második izolálása után a 14. században a városok és a zsidóság közötti viszonyt a konfliktusok annyira megterhelték, hogy előbbiek képtelenek voltak szabályozni a zsidókérdést, amely megmagyarázza, hogy a külföldi zsidók letelepedését elsó'sorban nem az arisztokrácia sürgette. Ez volt a történeti szituáció a 14- század végén Kőszeg városa és uradalma esetében is. Luxemburgi Zsigmond Kőszeg városát 1393-ban az ott élő zsidósággal együtt adta át a Garai családnak, amelynek tagja a legmagasabb rendi méltóság, a nádori hivatalt is betöltötted Érdekes, hogy e lépés nincs kiemelve a kőszegi zsidóság említett monográfiájában, jóllehet példamutató esemény volt. Először történt meg, hogy az uralkodó a zsidóságot magánjogilag, rendi jogi szempontból, ráadásul okleveles formában rendelte alá. A Magyar Királyságtól nyugatra ez idő tájt a zsidóság üldözését már intézményesítették. Ausztria, Bajorország, Cseh- és Morvaország csak úgy ontotta a zsidó menekülteket Magyarország felé. A magyarországi törvények, a szokásjog, de egyáltalán a magyar partikuláris jog nem igen fért össze ezzel a kemény eljárással. Nem csoda, hogy az új, kőszegi földesúr elsősorban a birodalomból, de mindenekelőtt Csehországból várt zsidó betelepülőket, akik pedig nyomban az új földesúr alattvalóivá váltak. Zsigmond király ugyanis engedélyt adott Garai Miklósnak, hogy birtokaira zsidó telepeseket hívjon, és emellett szabad rendelkezési jogot is biztosított felettük. A bíráskodásból mind a tárnokmestert, mind pedig a zsidóbírót kizárta.4 Ezek az oklevelek arra utalnak, hogy itt a német gyakorlat enyhébb formájáról, jóllehet nem közvetlen átvételről volt szó. A város belső struktúrája és a magyar városok jogállása azonban másként alakult. Az a körülmény, hogy az uralkodó ezt az oklevelet 13 év múltán Garai Miklós fiainak is megerősítette, arra utal, hogy ezt a zsidókérdésben adott kedvezményt a mágnások és a városok számára intézményesítették.5 Meg kell jegyeznünk, hogy Kőszeg 1 esztendővel korábban vesztette el királyi városi státuszát, és lényegében Garai Miklós privilegizált földesúri városává süllyedt. Ennek következtében a kőszegi zsidóság többé-kevésbé a Garaiak védelme alá került, és ez a helyzet fennmaradt a 15. század közepéig, amikor a város és uradalom magánjogilag a Habsburgok illetőleg Alsó-Ausztria zálogbirtokává vált. Az a feltételezés, hogy a zsidók Bécsből és Alsó- Ausztriából történő kiűzetésével párhuzamosan került sor a kőszegi zsidók kiűzésére, alapvetően hibás. Kőszeg ugyanis 1420-ban nem volt Alsó-Ausztria része. 1540-ben, tehát több mint 100 évvel később, annak a feltételezésnek már lett volna értelme, hogy közvetlen kapcsolat állt fenn Alsó-Ausztria, valamint az Alsó-Ausztriai Kamara irányítása alatt álló Kőszeg városa között. A 15. század közepén azonban ez még nem így állt. Másként szólva, a probléma inkább a város magánjogi státuszától függött. Ismeretes, hogy a középkori magyar városokat három kategóriába sorolták: a szabad királyi (királyi szabad), a királyi és földesúri (privilegizált mezővárosok) kategóriájába. Amikor Zsigmond Kőszeget Garai Miklósnak adományozta, akkor az addig királyi város a harmadik kategóriába került. Ez egyben azt jelentette, hogy a földesúr igényt 3 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. Bp., 1984- (továbhiakhan: Má- lyusz, 1984.) 153. p. 4 Száraz György: Egy előítélet nyomában. In: Uő: Történelem jelenidőben. Bp., 1984- 508. p. 3 Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Kőszegi Fióklevéltára (továbbiakban: KFL) Titkos Levéltár (továbbiakban: Tk. Lvt.) 27. sz. Buda, 1407. február 26. 16
