Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
NEVEZETES CSALÁDOK VAS MEGYÉBEN A 17–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Adatok Batthyány Lajos szalónaki, tótmaráci és vasdobrai uradalmának 1850-ben készült leltáraiból
erősétéséért azaz uradalmakhoz tartozó épületeken tett javítások ellentételezéseként négy darab, egyenként 10.000 pengó'forintos adóslevelet ad, amelyek azonban a kedvezményezett által felmondhatatlanok lesznek, és a fiatal gróf a 40.000 pengó'forint évi 5%-os kamatát, azaz 2000 pengó'forintot félévenkénti részletekben fizeti le anyjának, aki viszont cserébe lemondott arról, hogy hozományát, pontosabban annak ellenértékét fiától visszakapja. Skerletz Borbála és fia megegyeztek abban is, hogy az uradalom eló'ző évre, azaz az 1830. esztendőre járó kintlévőségei - így a különféle szolgáltatások, hátralékok, jövedelmek, bérletek stb. - az anyát illetik, amelyek mielőbbi behajtására Batthyány Lajos kötelezettséget vállalt. Emellett egyetértettek abban, hogy a Batthyány Sándor után maradt és Skerletz Borbála birtokában volt javakat érintő terhek és kamatok 1831. január 1 -je előtt esedékes részét özv. Batthyány Józsefné, az 1831. január 1 -je után esedékessé válókat pedig fia tartozik fizetni. Egy rövidke passzus keretein belül intézkedett a megállapodás a családi levéltárról is. Ebben Skerletz Borbála ígéretet tett, hogy a levéltárat, valamint minden olyan iratot, amely fia birtokait és jogait bármely módon érintik, az uradalmak átadásakor Batthyány Lajos megkapja. Batthyány Lajos fontosnak és kötelességének tartotta, hogy nagykorúvá válása és az ikervári, a tótmaráci és a vasdobrai uradalmak átvétele után a nővérének - Batthyány Amáliának - járó örökrészt mielőbb kifizesse, amelyről egyébként az édesanyjával megkötött egyesség egyik pontja is intézkedett. A két testvér egy 1831. május 10-én, Bécsben kelt megállapodás rögzítette mindezeket, amely szerződésben Batthyány Lajos igen gálánsán az apja végrendeletében megszabott összeg duplájának, azaz 80.000 pengőforint lefizetését helyzte kilátásba, mégpedig 1836. május 10-től több részletben, minden bizonnyal azért, mert - amint az a szerződésből kiderül - a három igencsak lepusztult állapotú uradalom átvétele után nagyösszegű kölcsön felvételére kényszerült. Batthyány Lajos egyébként a nővérének szánt pénzösszeget betábláztatta a vasdobrai uradalomra. Cserébe pedig Batthyány Amália lemondott minden, őt az apja után bármilyen címen megillető ingó- vagy ingatlan örökségről és jogról. A szerződés zárórésze lehetővé tette, hogy azt - ha valamelyik szerződő fél kívánja - valamelyik székeskáptalan előtt megerősítsék. Ez - nem tudni melyikük, talán mindkettőjük kezdeményezésére - valamivel több mint 1 esztendővel a megállapodás megszületése után, 1832. június 7-én a Szombathelyi Székeskáptalan előtt meg is történt. Batthyány Lajos 1831. február 10-én egy, az édesanyjával folytatott hosszas és nemtelen jogvita lezárulása és 24- születésnapja betöltése után kezébe vehette apai örökségének nagyobb hányadát jelentő ikervári, tótmaráci és vasdobrai uradalmak kezelését. Ezt követően gyorsan cselekedett, és 1831. március 22-én, azaz alig 1 1/2 hónappal nagykorúvá válása után - uradalmainak rossz gazdasági, ráadásul súlyos adóságokkal terhelt állapotára, valamint az azok rendbeszedéséhez szükséges befektetésekre és nagy munkákra való hivatkozással - kilépési kérelmet nyújtott be elöljáróihoz, majd miután az engedélyt megkapta, 1831. április 30-án kilépett a hadseregből. Ezzel alapvetően új 4 4 Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi levéltára. Minutae expeditae 542/1832. 108
