Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
NEVEZETES CSALÁDOK VAS MEGYÉBEN A 17–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Adatok Batthyány Lajos szalónaki, tótmaráci és vasdobrai uradalmának 1850-ben készült leltáraiból
szakasz kezdődött életében, amelynek központjában - a kilépési kérvényben megfogalmazottakkal egyezően - birtokainak és pénzügyi helyzetének rendbetétele állt. Öröksége további részét képező - ám anyjával 1831. január 18-án létrejött szerződésben annak élete végéig átengedett - szalőnaki uradalom Skerletz Borbála 1834- október 24-én Bécsben bekövetkezett halála után jutott Batthyány Lajos kezére.5 Miután sajnálatos módon az ikervári, a szalőnaki, a tótmaráci és a vadobrai uradalmak levéltárai gyakorlatilag megsemmisültek, illetőleg azokból csupán elenyésző meny- nyiségű, 1835 előtt keletkezett töredékek maradtak és találhatók meg ma a Burgenlandi Tartományi Levéltárban,6 azt, hogy Batthyány viszonylag rövid idő alatt milyen eredményesen és sikeresen végezte el birtokainak rendbehozatalát, majd korszerűsítését, az elszórtan rendelkezésre álló egykorú megállapításokon túl csak azok az átadás-átvételi leltárak dokumentálják, amelyeket 1850. március 1. és április 3. között - tehát jó fél évvel Batthyány Lajos kivégzése után -, akkor vettek fel, amikor a még 1849 koratavaszán a zárolt uradalmakat a zárgondok átadta a Királyi Kamarának. A LELTÁRAK KELETKEZÉSE Azt követően, hogy 1848 decemberének végén az osztrák csapatok gyakorlatilag ellenállás nélkül elfoglalták Vas vármegyét, a megszállók gyorsan cselekedetek. Több más intézkedés mellett a polgári forradalomban, majd a kibontakozó önvédelmi háborúban meghatározó szerepet játszott személyek Vas vármegyében lévő ingó- és ingatlan vagyonát zár alá vették. Nyilvánvaló okokból az elsőként Batthyány Lajos ikervári uradalmát szállta meg az osztrák katonaság, mégpedig 1849. január 1-jéről 2-ra virradó éjszaka, majd miután alaposan átkutatták azt, Zarka Sándor (1808-1894) alispán január 4-én Berzsenyi Miklóst (1803-1880), a vármegye számvevőjét nevezte ki a lefoglalt birtokok és ingóságok zárgondnokául.7 Nem sokkal késeibb a szalőnaki, a tótmaráci és a vasdobrai uradalom is hasonló sorsra jutott, és ezek is Berzsenyi Miklós „sequestri curator” felügyelete alá kerültek.8 A zárgondok kinevezésével az uradalmak élete természetesen nem állt meg, ugyanakkor vélhetően mindegyikről valószínűleg 1849 februárjában és márciusában egy-egy, nem különösebben részletes leltárt vettek fel. Ennek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy amennyiben az 1849. január 8-án Pesten (ma: Budapest) letartóztatott majd pedig vizsgálati fogságba vetett Batthyány szabadlábra került volna, e leltárak alapján kapta volna vissza birtokait. A négy uradalom közül - bár egészen bizton állítható, hogy a másik két uradalomról is készült hasonló leltár - csak az ikervári és a 5 Források és adatok a Batthyány Lajos és édesanyja közötti vita lezárulásához. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények (továbbiakban: VHHK), 1996. 3. sz. 47-65. p. 6 Burgenlandisches Landesarchiv. Batthyányisches Herrschaftsarchiv Schlaining. Akten der Herrschaft Neuhaus, 1759-1809., Akten der Herrschaft Rábakovácsi, 1759-1804-, Akten der Herrschaft Tötmarác, 1764-1835., Akten der Herrschaft Ikervár, 1806-1824' VaML Vas vármegye alispánjának iratai. Elnöki iratok 1/1849., 20/1849., 25/1849.; VaML Vas vármegye cs kir. biztosának iratai (továbbiakban: Csbir.) Beligazgatási jegyzőkönyvek (továbbiakban: Bjkv.) 129/1849., 162/1849.; VaML Csbir. Beligazgatási iratok (továbbiakban: Bir.) 129/1849., 162/1849.; Károlyi Árpád: Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pőre. Bp., 1932. 1. köt. 21-26. p., 2. köt. 110-117. p.; Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez. In: Batthyány, 2000. 99-102. p.; Urbán, 1981. 592-594. p.; Urbán, 1991. 45-46. p. 8 VaML Csbir. Bjkv. 167/1849.; VaML Csbir. Bir. 167/1849. 109
