Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
NEVEZETES CSALÁDOK VAS MEGYÉBEN A 17–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Adatok Batthyány Lajos szalónaki, tótmaráci és vasdobrai uradalmának 1850-ben készült leltáraiból
Bár az állomáshelyére visszatért Batthyány Lajosnak sikerült tisztáznia magát, ám az ügy hamarosan új fordulatot vett, ugyanis megtudta, hogy anyja az ikervári uradalmat 1828. október 15-től 12 évre, évi 22.000 pengőforintért bérbe kívánja adni Franz Ferdinand d’Este (1779-1846) modenai hercegnek. Ha ez a bérlet létrejött volna, Batthyány Lajos csaknem 10 évvel nagykorúvá válása után jutott volna hozzá apai örökségéhez. A fiatal gróf a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához fordult, és kérte, hogy örökségét képező javak kezelését - apja végakaratában foglaltakkal egyezően - Vas vármegye alispánja vagy a vármegyei árvaválasztmány végezze. A Kancellária 1828. szeptember 5-én kelt leiratában - amely mellett megküldte Batthyány Lajos kérvényét - utasította Vas vármegyét, hogy tisztázza a fiú és anyja közötti vitát. Ezzel egy hosszú, kíméletlen és elkeseredett jogvita kezdődött, amely nem nélkülözte a sokszor személyeskedő szemrehányásokat és kölcsönös vádaskodásokat sem, és amelynek tétje valójában Batthyány öröksége volt. Az ügy nem kevés huzavona után egy Bécsben, 1831. január 18-án özv. Batthyány Józsefné születetett Skerletz Borbála és fia, Batthyány Lajos gróf között megszületett, majd 1 hét múlva két, apró módosítással kiegészített megállapodással zárult, amelyet a Magyar Kancellária 1831. január 29-én kelt levele mellett küldtek meg Vas vármegyéhez, és ahol azt az 1831. február 21-én megkezdődött vármegyei partikuláris kongregáción hirdettek ki. A 10 pontból álló egyesség szerint 1831. február 10-én esedékessé váló nagykorúságával Batthyány Lajosé lett minden javaival és járandóságaival az ikervári, a tótmaráci és a vasdobrai uradalom, míg Skerletz Borbála megtarthatta a szalónaki uradalmat, valamint az ahhoz tartozó jövedelmeket és szolgáltatásokat. A megállapodás pontosan előírta a szalónaki uradalomban lévő üveghuta működéséhez szükséges, évente kivágandó fa mennyiségét, és meghatározta azt is, hogy a szükségessé váló erdőtelepítésekre gondot kell fordítani. Batthyány Lajos a szerződésben egyrészt magára vállalta a négy uradalmat mind- összesen terhelő, nagyapja, Batthyány Miksa (1739-1804), valamint apja és anyja által felhalmozott 350.334 váltóforint 22 1/2 krajcárra rúgó - azaz 140.133 pengőforint 45 krajcár - adósságok visszafizetését, illetőleg azok kamatainak 1831. január 1-jétől esedékes törlesztését, továbbá azt is, hogy nővére örökrészét csakúgy kifizeti, mint ahogy az uradalmi alkalmazottak nyugdíját is rendben folyósítja. Részletesen szabályozta a szerződés az uradalmak átadásának módját és menetét. E szerint Batthyány nagykorúvá válásának napján, azaz 1831. február 10-én veheti át törvényesen és ténylegesen az ikervári, a tótmaráci és a vasdobrai uradalmakat. A megállapodás alapelvként rögzítette, hogy az átadás-átvétel a Batthyány Sándor halálakor felvett leltár alapján történik majd, vagyis minden, az uradalmakhoz tartozó házi és gazdasági felszerelést az említett inventárium tartalma szerint kerülnek Batthyány Lajos birtokába. E leltárban nem szereplő ingóságok Skerletz Borbálát illették, míg az esetleg hiányzók becsértékét az özvegy köteles volt fiának megtéríteni. A szerződés amellett, hogy érintette a megszülető borjak, bárányok és malacok elosztásának kérdését, kitért a pincékben lévő borok, továbbá a szalmában és szemben lévő gabonafélék, valamint a már földben lévő őszei vetések elosztására is. A szerződésben Batthyány Lajos kötelezte magát, hogy „... a jószágokon tett épületekért, visszaváltásokért, minden akármely névvel nevezendő javításokért, úgy a jussoknak 107
