Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely hivatalszervezete a 19. század első felében
tebb már szóltunk róla, különleges jelentó'séggel bírt a város életében az évente áprilisban megtartott tisztújító közgyűlés, egykorú kifejezéssel: a restauráció. A tisztújító közgyűlésen választották meg a másik két kollektív szerv, a belső- és a külsőtanács tagjait. A városbíróval együtt 12 tagú belsőtanács végezte ténylegesen a közgyűlésen elfogadott határozatok és döntések alapján a város életének napi, operatív irányítását. A 19. század első felében nem rögzített, egyébként 35 és 58 közötti, változó létszámú külsőtanács lényegében a városi polgárság ellenőrző szerveként működött, amely a belsőtanács működését kontrollálta. A külsó'tanács tagjai sorában kiemelt szerep jutott a hat, majd 1845-től négy formondornak, akik az említett ellenőrző funkció első számú letéteményesei voltak, és akik a városi polgárok nagyobb csoportjának vagy csoportjainak véleményét, kifogásait, javaslatait és kéréseit közvetítették a közgyűlés és a belsőtanács felé. Szombathely mezőváros tanácsülésén a belsőtanács tagjai, a formondorok és a külsőtanács meghívott tagjai, és az ülésen tárgyalt ügyekben érintett tisztségviselők vettek részt. A városi tanács rendes heti üléseit a városházán szombati napon tartotta, de ha a feladatok és a teendők úgy hozták, más napra vagy napokra is tanácskozást hirdettek. A tanácsülés hatás- és feladatköre gyakorlatilag a város életének egészére, annak csaknem minden egyes elemére kiterjedt. így a városi tanács foglalkozott a vagyon- és közbiztonság, az idegen- és tűzrendészet kérdéseitől kezdve, a város vagyongazdálkodásának, bevételeinek és kiadásainak figyelemmel kísérésén és a kivetett adók beszedésén, valamint a városi pénztárak működtetésén és ellenőrzésén, illetve a céhek és céhtagok ügyes-bajos dolgainak intézésén, továbbá a városi piac rendjének a kereskedelem feltételeinek biztosításán át, a szociális igazgatás kérdésein keresztül - több minden más mellett - a közutak, a hidak és a járdák fenntartásával és javításával vagy éppen a városba érkező katonaság elhelyezésével is. Ugyancsak a tanács hozott elsőfokú ítéletet a város lakóit - leszámítva a városban lakó nemesek egymás közötti ügyeit - érintő polgári és büntetőperekben is. Fontos hiteleshelyi feladatokat is végzett a tanács, hiszen - miután Szombathelyen nem vezettek a 19. század első felében felvallási könyvet - a városi közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvbe rögzítették a tanács előtt történt adásvételi, ajándékozási és zálogos szerződéseket, és ugyancsak a tanácsnál helyezték letétbe, illetve a tanácsülésen bontották fel a városi polgárok végrendeleteit is. A város hivatalszervezetének legfontosabb egyedi szerve a városbíró volt, aki mindenkor meghatározó szerepet játszott a város életében, hiszen személye mind az általa elnökölt és irányított belsőtanács, mind pedig a városi közgyűlések működését és lefolyását döntően határozta meg. A városigazgatás hivatali, adminisztratív működését Szombathelyen is a városi jegyző - 1827-től főjegyző - iránytotta és felügyelte, akinek munkáját az aljegyző, továbbá 1809-től egy másodaljegyző segítette. A munka méreteit és növekedését jól mutatja, hogy az írásbeli feladatatok elvégzésére 1828-ig egy, azt követően azonban már két írnokot - kancellistát -, a városi levéltár kezelésére pedig előbb 1824 és 1826 között, majd 1830-tól külön archivariust, azaz levéltárost alkalmaztak. Az általunk vizsgált fél 45
