Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai

ról számolt be, hogy a városi tanács fenti, 1835. október 10-én hozott határozata nem ment át a gyakorlatba, és ezért azt kérte, hogy a céhen belüli viszálykodások megszüntetése érdekében a tanács a céhbiztos mellé küldjön ki egy választmányt is. A tanácsülés hajlott a kérés teljesítésére, és Szenczi Ferenc belsőtanácsos, a csizmadiacéh biztosa mellett még két belsőtanácsost - Szenczi Imre főügyészt és Friedrich György fisca- list - bízott meg az ellenségeskedések elsimításával, és meghagyta nekik, hogy ha ez nem sikerülne, akkor eljárásukról írásos jelentést készítsenek. E háromtagú választmány a szombathelyi csizmadiacéh minden tagját 1836. június 26-ra a városházára rendelte. Ekkor egyértelműen kiderült, hogy a négy mester nem tudott valójában a céh többi tagjával egyességre jutni, miután ők nem voltak hajlandók teljesíteni a többi tag kívánságait. így a kiküldött választmány elkészítette jelentését, amelyet az 1836. július 9-ei tanácsülés tárgyalt meg. A jelentés beszámolt arról, hogy a csizmadiacéh azon régi szokását, amely szerint a céh tagjai sem házaknál, sem pedig vásárokon nem árulhattak olyan terméket, amelyeket nem ők készítettek, először néhány mester azzal hágta át, hogy céhen kívüli személyek portékáit kezdték árusítani. Amint ez kiderült, a céh eltiltotta őket a kereskedéstől. A céh e rendelkezését azonban az 1835. október 10-ei tanácsülés egyik határozata negligálta, amikor az úgy rendelkezett, hogy - a vásárlóközönség érdekében - a mesterek az idegenektől származó termékeket Szombathelyen csak az országos vásárok végeztével, idegen helyen ellenben korlátozás nélkül vásárolhatnak, azonban ezeket - a céhek tevékenységét szabályozó országos rendelet szerint - csak országos vásáron értékesíthetik. A tanácsülés e határozata után a csizmadiacéh kereskedéssel foglalkozó tagjai - az említett négy mester kivételével - a céh végzését tartották mérvadónak. Ugyanakkor újabb panasz forrása volt, hogy a négy csizmaidia idegen helyen készült termékeket vásárolt fel, majd azokat sajátjaként adta tovább, amellyel egyrészt jelentős előnyhöz jutottak konkurenseikkel szemben, miközben a gyengébb minőségű vidéki termékekkel a szombathelyi céh hitelét is rontották.

A jelentés alapján az 1836. július 9-ei tanácsülés az 1835. október 10-én hozott határozatát, illetve addigi álláspontját némileg revideálta. Abból a megfontolásból ugyanis, hogy az országos vásáron nem csak kézműves mesterek, hanem minden ember kereskedhet, törvénytelennek nyilvánította a céh azon döntését, hogy a négy mestert eltiltotta a kereskedéstől, ugyanakkor azonban fenntartotta azt a korábbi rendelkezését, hogy idegen terméket csak a szombathelyi országos vásárok végén, illetve más helyeken vásárolhatnak, és azokat csakis országos vásárokon árusíthatják. Miután a céh panaszainak nagy része abból származott, hogy a helyi mesterek idegen termékeket sajátjukként árultak, a tanács megerősítette azt, az országos vásárokon érvényes szokást, hogy a céhes mesterek saját áruikat a céh sorában tehetik ki, míg a kereskedésre felvásárolt portékákat csak a céhek sora mögött felállítandó sátrakból kínálhatják eladásra. Ugyanakkor előírták, hogy ha valaki idegen helyről származó csizmákat mégis a céhbeli sorban árulna, a csizmákat konfiskálják, az illető mestert pedig 32 vft büntetésre és áristomra fogják ítélni.

E példátlanul szigorú fenyegetés sem tántorította el Gyük Ferenc csizmadiát attól, hogy alig 1 hónap múlva, egészen pontosan 1836. augusztus 12-én egy idegen hely75