Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai
deklődésére számot tartó portékát.216 Sokkal rosszabbul járt Mózer Miklós, aki ellen Si- monyi Mihály és Donászy Károly posztókereskedők az 1822. október 9-én megtartott tanácsülésre nyújtották be panaszukat, mondván, Mózer Miklós és Loidl János posztókészítők - annak ellenére, hogy a tanács már többször megtiltotta nekik - nem helyben készült posztót árultak. A két posztókereskedő azt kérelmezte, hogy a tanács a két posztókészítőt és másokat is tiltson el a nem helyben előállított posztó piacon vagy a házaknál történő árusításától. Simonyi és Donászy igazuk bizonyítására mellékeltek 2 rőf23' posztót, amelyet Mózertől vásároltak. A tanácsülés elé idézett Mőzert - miután elismerte a 2 rőf posztó eladását - az egész vég, nem helyben előállított posztó elkobzására és 16 vft-ra büntették, továbbá figyelmeztették, hogy ha 15 napon belül nem fizeti le a 16 vft-ot, akkor a vég posztóból azzal azonos értékű anyagot levágnak.2 Sb A város vezetésének sok gondot okozott az, a lényegében a kereskedéssel kapcsolatos vita, amely a szombathelyi csizmadiacéhen belül robbant ki 1835-ben. Az október 10-ei tanácsülésre bejelentés érkezett, hogy a csizmadiák szeptember 19-én megtartott gyűlésén néhány mesterember azt panaszolta, hogy a helybeli tehetősebb mesterek a vidéki városokban készült csizmákat megvásárolják, majd azokat a heti- és országos vásárokon sajátjukként adják el, amellyel komoly károkat okoznak szegényebb társaiknak, akik így elnyomorodnak. A tanácsülés megtiltotta a tehetősebb csizmadiáknak, hogy vidéki mesterek termékeit megvásárolják, és sajátjukként továbbadják. Ha mégis erre vetemednének - szólt a határozat -, a náluk lévő csizmákat konfiskálják, sőt büntetésre is számíthatnak. Az ülésen napvilágra került, hogy a csizmadiacéh 13 legtehetősebb tagja korábban abban állapodott meg a szegényebbekkel, hogy illendő áron eladnak nekik csizmákat, ha vásárolni akarnának, ám fenntartották maguknak azt a jogot, hogy a vidékiektől megvásárolt darabokat szabadon eladhassák. A tanácsülés a csizmadiacéh e határozatát megsemmisítette, és elrendelte, hogy a szombathelyi országos vásárra a vidéki csizmadiák által árusításra hozott csizmákból délután 2 óra, azaz a vásár vége előtt a helybeli csizmadiák közül konfiskáció terhe mellett senki sem vásárolhat. Délután 2 órát követően ellenben a szombathelyi mesterek szabadon vásárolhatnak a vidéki csizmadiamesterek vásárra hozott portékáiból, és azokat szabadon el is adhatják. Emellett a tanács - abból a megfontolásból, hogy a vidéki csizmadiák Szombathelyre csak országos vásárokra hozhatták be termékeiket, míg ezt a hetivásárokon konfiskáció terhe mellett nem tehették meg - figyelmeztette a helybeli csizmadiákat, hogy a vidéki mesterek által készített csizmákat máshol szabadon vásárolhatják, ellenben ez Szombathelyen - leszámítva az országos vásárokon a délután 2 óra utáni időszakot - 32 vft büntetés és a megvásárolt portéka konfiskálásának terhe mellett tilos. Az ügy azonban ezzel korántsem zárult le. Kaizmer József, a szombathelyi csizmadiacéh mestere az 1836. június 22-ei tanácsülésre benyújtott írásos panaszában ar- 236 * 238 236 VaML Szvkt. Ktjkv. 1803-1805. 675. p. Rőf: hosszmérték. 1 rőf = 0,7775 méter. Bogdán. 1990. 35., 191., 570. p. 238 VaML Szvkt. Ktjkv. 315/1822-1823. 74
