Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai

Ugyanakkor a város vezetése - ha nem is túlságosan gyakran, de - igyekezett a jó értelemben vett verseny feltételeit biztosítani, amely persze a városlakók javát szol­gálta. Ezt igazolja az a döntés is, amelyet az 1826. június 3-ai tanácsülés a helybeli faze­kasok azon kérése nyomán hozott, amelyben azt kérvényezték, hogy a tanács tiltsa meg az idegen fazekasoknak, hogy a szombathelyi hetivásárokon edényeket árusíthassanak. A tanácsülés arra való hivatkozással, hogy idegen fazekasok már régóta és engedéllyel áru­sítanak a város hetivásárain olyan edényeket, amelyeket a szombathelyiek nem készíte­nek, a kérelmet elutasította.* 2 *’1 Ugyancsak ide sorolható az a döntés is, amelyet az 1833. március 16-ai tanácsülésén - Donászy Samu, Kőszeg város tanácsosa és aljegyzője 1833. február 23-án kelt levele nyomán - fogadtak el. A kőszegi aljegyző' e levelében arról informálta Szombathely városát, hogy a szabad királyi városban a hetivásárokon nem csak helyi lakosok, hanem bárki szabadon árulhatott és árulhat sült húst és zsiradékot. A tanácsülés a viszonosság elve alapján kimondta, hogy a szombathelyi hetivásárokon a Kőszegről érkezett személyek disznóhúst és zsiradékot szabadon árusíthatnak.2’2 Korszakunkban a városi közgyűlés és tanácsülés viszonylag sok olyan ügyben kényszerült dönteni, amelyben valaki ellen - függetlenül persze, hogy az érintett városi polgár vagy polgárjog nélküli lakos, esetleg idegen volt - tiltott módon történő keres­kedés miatt emeltek panaszt. Ez történt Budai György polgárjoggal nem bíró kalmárle­génnyel, aki azonban az 1803. december 17-ei közgyűlés határozata - amely a polgár­joggal nem rendelkezőknek konfiskálás terhe mellett megtiltotta, hogy a város határá­ban megvett borral és gabonával kereskedjenek - ellenére bort és egyéb más terméke­ket árusított. Az 1804. február 8-ai tanácsülés Budainak szigorúan megtiltotta a borral való kereskedést, és egyben megerősítette az előző év decemberében megtartott köz­gyűlés fenti határozatát.2” Ilyen esetként említhető az is, amikor a helybeli üvegesek Trád József ács felesége ellen amiatt éltek keresettel, mert „... mindenféle üvegpoharak­kal és palackokkal, mellyek az üveges mesterséget illetik, publice kereskedik ...”.2’4 Az 1805. március 6-ai tanácsülés konfiskálás terhe mellett meghagyta a panaszolt hölgynek, hogy semmiféle üvegáruval, pohárral vagy palackkal ne kereskedjen sem a piacon - ahol egyébként zöldségáruló boltja volt -, sem pedig a házánál.2” Vélhetően Trádné nem tartotta magát e tanácsülés határozatához, amire abból következtethetünk, hogy a szombathelyi üvegesek 2 héttel később, előbbi panaszukkal immár a város közgyűlé­séhez fordultak. Az 1805. március 20-án megtartott városi közgyűlés lényegében meg­ismételte a 14 nappal korábban lezajlott tanácsülés határozatát, ugyanakkor felhívta az üvegesek figyelmét, hogy az általuk előállított termékeket lehetőleg alacsony áron for­galmazzák, továbbá, hogy tartsanak és árusítsanak mindenféle, a vásárlóközönség ér­231 VaMLSzvkt. Ktjkv. 136/1826-1827. 232 VaMLSzvkt. Ktjkv. 682/1832-1833. 2” VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 268-269. p. 2,4 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805.659. p. 255 Uo. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom