Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai

rályi szabadalmakról hiteles másolatot kapjon, a tanácsülés a városi kereskedó'k vám- mentességének elérése érekében tett sikertelen eró'feszítéseit tükröző' álláspontra helyezkedett: „A kívánt okirat mint városi közérdeket tárgyazó, egyeseknek csupán a vele történhető visszaélések tekintetéből is kiszolgáltatható nem lévén, folyamodó kérelmének hely nem adathatik.”lu'

A fentiek alapján elmondható, hogy korszakunk túlnyomó részében a szombat- helyi polgárok királyi szabadalomlevelekben garantált vámmentessége csak a személyes használatukra beszerzett árukra és termékekre terjedt ki, ám a kereskedelmi célból vásárolt és szállított áruk és portékák után vámot kellett fizetniük. Ez a tény amellett, hogy az országhatárokon kívül tevékenykedő' szombathelyi kereskedőknek anyagi károkat és pozícióvesztést okozott, minden kétséget kizáróan korszakunkra a városi polgárjog bizonyos mértékű devalvációját, leértékelődését jelzi.

Miként korábban, a 19. század első felében is a szombathelyi közgyűlés és tanácsülés feladat- és hatáskörébe tartoztak a városban folytatott kereskedelem általános, mondhatni elvi kérdéseiben, valamint egyedi ügyeiben való döntéshozatal is. E jogköröket a Királyi Tábla a püspökség által Szombathely ellen 1747. augusztus 28-án megindított és 1764. március 14-én lezárult perben meghozott ítélet azon része biztosította a város, és az annak élén álló testületek számára, amely kimondta, hogy a Szombathelyen folytatott mindennemű kereskedés a város közösségének kollektív joga.21'

Az egyik legfontosabb és legtöbbször napirendre került kérdéskör az idegenek, azaz a nem szombathelyi lakosok városban történő kereskedésének szabályozása volt. Általánosságban elmondható, hogy a 19. század első felében a szombathelyi közgyűlés és a tanácsülés a helyi kereskedők érdekében konzekvensen és minden eszközzel igyekezett a városban folytatható kereskedelem szabályait és előírásait betartatni, és ezektől még oly esetben sem tekintett el, amikor az több-kevesebb bevételt hozott volna a város házipénztárába.

Sokszor és a város által konzekvensen tiltott és keményen büntetett gyakorlat volt, hogy idegen személyek a városban kisebb-nagyobb raktárakat, pincéket vagy de- positoriumokat béreltek, és ott tárolták a gyakran nem szabályszerűen megvásárolt termékeiket - általában bort és/vagy gabonát - mindaddig, amíg szintúgy nem egészen legális módon és legtöbbször magas áron nem tudták azokat értékesíteni. így például - miután a város tudomására jutott, hogy néhány idegen kereskedő Szombathelyen pincéket vett bérbe, azokban bort tárolt, és a polgárok kárára kereskedett - az 1805. február 9-én megtartott tanácsülés elrendelte, hogy azok a személyek, akiknek pincéiben idegenek tulajdonában lévő borok vannak, 3 napon belül kötelesek az idegen személy nevét jelenteni, a bort pedig konfiskálás terhe mellett a pincéből eltávolíttatni.21- Ez történt akkor is, amikor 1807 őszén a tanácsnak jelentették, hogy Gerheizer Sámuel, kőszegi lakos - akit a város már több alkalommal is figyelmeztetésben részesített, mert * 217 218

210 VaML Szvkt. Ktjkv. 790/1846-1847.

217 VaML Szvkt. Ktjkv. 1801-1802. 2/1801.06. 20.

218 VaML Szvkt. Ktjkv. 1803-1805. 630. p.

70