Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai
Szombathelyen bort tartott és árusított - újabb pincéket vett árendába, és azokat borral töltötte fel, mely boroknak Pehm József pintér, városi polgár viselte gondját. Pehmet a tanácsülés maga elé idézte, és kihallgatása során bebizonyosodott, hogy a Gerheizer elleni bejelentés valós tényeken alapszik, ráadásul az is kiderült, hogy Gerheizer csaknem 1 évvel korábban ígéretet tett a szombathelyi városbírónak, a jegyzőnek és az ügyésznek, hogy 15 napon belül minden, a városban lévő borát elviszi Szombathelyről és új borokat már nem hoz be. Miután ez nem történt meg, az 1807. szeptember 12-ei tanácsülés két belsőtanácsost azzal a megbízatással küldött ki, hogy Gerheizer városban tárolt borait írják össze, őt pedig szólítsák fel, hogy azokat 2 héten belül távolítsa el, különben konfiskálni fogják a teljes mennyiséget.219 Az 1820. március 8-ai tanácsülés pedig a város minden polgárát figyelmeztette, hogy ha valaki pincéjét vagy más, alkalmas helyiségét raktározás céljából bérbe adja, tartozik arról 32 vft büntetés terhe mellett a tanácsot informálni.220 Az 1819. január 13-ai tanácsülés pedig arra a bejelentésre, hogy vidékről érkezett személyek nem csak az országos és a hetivásárokon, hanem a város piacán való szinte mindennapos árusításukkal a helybeli kereskedőknek komoly károkat okoznak, Kozma Imre vásárbírót utasította, hogy az ilyen személyek ellen a legszigorúbban lépjen fel.221 Hasonlóan határozottan intézkedett a szombathelyi tanács, amikor tudomására jutott, hogy nem a városban lakó molnárok lisztkereskedés céljából boltokat béreltek, és ezzel a lisztkereskedésért pénzt fizető személyek számára nagy hátrányt jelentenek. Az 1837. április 22-ei tanácsülés egyszerűen megtiltotta, hogy nem a városban lakó molnárok lisztkereskedés céljából boltot béreljenek Szombathelyen.222 A helyi kereskedők érdekeinek védelmére kelt a város akkor is, amikor öt szombathelyi kereskedő polgár írásos kérelmében arra panaszkodott, hogy néhány, a hetivásárokon eddig csak fehér és festett gyolccsal kereskedő idegen személy újabban külföldről származó selymet is árul, amely számukra jelentős kárt okoz.22’ Az 1839. augusztus 17-én lezajlott tanácsülés ezért úgy határozott, hogy „... a máshol lakó gyolcsos tótoknak az eddig divatozni szokott fehér és festett gyolcs áruláson kívül ezen város piacán, hetivásárokon külföldi müvekkel sátorban való kereskedések áltyallyánossan eltiltatik. ”224 Szintúgy az idegen kereskedők városból való kiszorítását szolgálták azok az intézkedések, amelyek a városban házzal rendelkező személyek számára előírták, hogy a városi elöljáróság tudta és engedélye nélkül tilos házukba nem helybeli illetőségű személyeket befogadniuk. Az 1820. december 11-ei közgyűlés - miután kiderült, hogy a városba sok idegen költözött be a közgyűlés és a tanács beleegyezése nélkül - az idegen személyeket engedély nélkül befogadókat még „csak” a befogadott után járó portio 219 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1807-1808. 142. p. 220 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1820-1821.63. p. 221 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1818-1819. 318. p. 222 VaMLSzvkt. Ktjkv. 687/1836-1837. 22i VaMLSzvkt. Ktjkv. 292/1839-1840.; VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 171. nr. 61. 224 VaMLSzvkt. Ktjkv. 292/1839-1840. 71
