Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely területe, lakossága és városszerkezete a 19. század első felében - Szombathely városszerkezete és városképe
pére 2,40 körül állandósult. A házak relatíve mérsékelt növekedése - figyelemmel a jóval dinamikusabban emelkedő' népességszámra - következtében az egységnyi házra jutó népesség száma az 1787. évi 9,29-ró'l 1819-re 11,44-re, 1828-ra pedig 12,96-ra emelkedett, 1830-ban pedig 11,73 volt. Lényegesen kiegyensúlyozottabb változásokat mutat az egy családra esó' népesség száma, amely a vizsgált idó'szakban - a szakirodalomban amúgy elfogadott - 5,00 körül mozgott, ám mindvégig alatta maradt. SZOMBATHELY VÁROSSZERKEZETE ÉS VÁROSKÉPE Szombathely a történeti Vas vármegye közepén, az Alpok legkeletibb részeinek déli csücskét jelentő', a Kisalföld déli nyúlványaiba szelíden, szinte észrevétlenül belesimuló, alacsony dombság keleti oldalán fekszik. Vitathatatlanul síkvidéki település, ám a város nyugati részén észak-déli irányban elnyúló dombok sajátos, sem az alföldi, sem pedig a hegyekkel koszorúzott városokhoz nem hasonlítható hangulatot és jelleget biztosítanak a településnek. E dombsort korszakunkban - némi túlzással - „hegy”-nek nevezték, amelyet eredetileg erdó'k borítottak, majd a terület részleges kiirtása után, minden bizonnyal már a 14. századtól kezdó'dó'en szőlők, gyümölcsösök, szántók és kaszálók tarkították az erdőt.75 76 A várost két, a Kőszegi-hegységből érkező patak, nyugatról a lomhább Perint, keletről a gyakran sebesfolyású Gyöngyös öleli körül, hogy azután mindketten Vas vármegye legnagyobb folyóját, a Rábát táplálják. „A Gyöngyös és Perént vizek között terül el, hullámos síkságon, melylyet éjszaknyugat felé a kőszegi és rohonczi hegyek, nyugat és dél felé kisebb dombsorok határolnak. A város nyugati oldalán alacsony dombhát húzódik el, melly szóílőkkel van beültetve. Szombathely egészében véve csinosabb városainkhoz tartozik.”'4 - szólt Hunfalvy János 19. század közepe táján adott, lényegretörő leírása Vas vármegye székhelyéről. Szombathely kereskedelmi jelentőségét alapvetően határozta meg földrajzi fekvése és - mai kifejezéssel - infrastrukturális adottságai. Utóbbiak közül kiemelendő, hogy a város két fontos útvonal metszéspontjában feküdt, hiszen észak-déli irányban a Bécs-Bécsújhely-Sopron-Körmend-Varasd-Zágráb közötti, elsőrendű út, kelet-nyugati irányban pedig a Veszprém-Kiscell-Sárvár-Németszentmihály-Felsőőr-Pinkafő közötti, kereskedelmi út halad át a városon.15 (3. ábra) Szombathely nem kevéssé ennek köszönhetően a térség egyik igen fontos kereskedelmi centruma volt: „Vas és Zala megyének egy része szállítja ide gabnáját, s ezért az ittlakó tőkepénzesek többnyire gabna, gubacs, bor- kereskedést űznek, s bizony meglehetős sikerrel. Innét van, hogy a város épületei folyton csinos- bulnak, hogy a város környékén több kellemes mulató lakokkal ellátott kertek s szőlőhegyek a legizletesb elrendezéssel kínálkoznak élvet nyújtani a város vagyonos közönségének."'6 75 Horváth, 1993. 244- p. 7^ Antalfiy, 1982. 41. p. 75 Bácskai, 1984. 70. p. 76 Antalfiy, 1982. 48. p. 37
