Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Szombathely területe, lakossága és városszerkezete a 19. század első felében - Szombathely városszerkezete és városképe

Fényes Elek - a korszak kiemelkedő statisztikusa - a fentiekkel egybecsengően, többek között a következőket jegyezte fel Szombathelyről: „Környéke a városnak igen termékeny: keletre, délre, északra rónaság veszi körül, termékeny szántóföldekkel, kövér rétekkel, gyümölcsösökkel; nyugotra pedig szőllőhegye terül el. Lakossai a földmivelést, mesterségeket, kereskedést nagy szorgalommal űzik; s a heti vásárok gabonára nézve felette fontosok.”7'

A város képét és szerkezetét több évszázada, gyakorlatilag a középkortól kezdve két, nem túlságosan tágas tér - 19. századi elnevezése szerint - a Megyetér és a Piactér határozta meg, amelyeket két, kelet-nyugati irányba futó kis utca, az Úri utca és Forgó utca kötött össze. A Megyetér egyik jellegzetes és névadó épülete az 1770-es évek második felében épült vármegyeház, amely a tér déli oldalát zárta le, és amely mögött 1836 óta a vármegyei börtön és dologház állt. A tér nyugati oldalán, egymás szomszédságában Szily János építésze, Hefele Menyhért által megálmodott, remekbeszabott, barokk épületek sorakoztak: a püspöki palota, a nagytemplom és papi szeminárium épülete, és velük átel- lenben a Királyi Líceum és a nagypréposti palota. A Megyetér északi oldalából kiinduló és a város északi határát jelentő Új utcába torkolló Kám vagy Kámoni utcában korszakunkban a mutatós kanonokházakat a valamivel szerényebb polgárházak ellensúlyozták. A térről nyugat felé indulva, néhány lépés után a város Karicsának nevezett részéhez vezető Kiskar és Nagykar utcákhoz érünk. Előbbi déli, utóbbi nyugati irányba vezetett, és a Nagykar utca elérte a város határát jelző Perint-patakot. Az annak hídjánál kezdődő Hegy utca pedig a város promontóriumába vitte ki a szőlősgazdákat.

A nagyjából téglalap alakú Piactér és az abból keleti irányba húzódó, háromszög alakú Gyöngyös utca már a középkor idején is város központjául szolgált. E tér és és szorosan hozzákapcsolódó utca arculatát és hangulatát egyrészt funkciója - már a korszakunkat megelőző hosszú évszázadok óta ez volt a szombathelyi országos és hetivásárok, sokadalmak színhelye - másrészt, a teret körülálló, részben már emeletes - főként kézművesek és kereskedők által lakott - polgárházak, továbbá három jellegzetes épület, a 16. században emelt várostorony, az 1712-ben felállított piaci kápolna és az 1714- ben felszentelt Szentháromság-szobor adták és szabták meg. Az építészetileg egységes képet mutató Piactér északkeleti csücskéből, az Új utca, azaz az észak felé vezető Föl vagy Kőszegi utca elején díszlett a városháza egyemeletes épülete, amelynek földszintjén fogadó működött, nyilván sok éhes és szomjas szájat elvonva az utca túloldalán álló Zöldfa vendéglőtől. A Piactérről, egészen pontosan annak délnyugati oldalától induló Forró utca pedig a Kiskar utcába vezette a gyalogost. (4- ábra)

A Szombathely ellenkező, keleti oldalán végigfutó Gyöngyös-patak mellett, a település határában állt a város kallója - amelyet a csapók céhe vett árendába -, és a városban többek között egy, a patak által körülölelt kis szigeten malmok dolgoztak naphosszat. 77

77 Fényes, 1991. 71. p.

38