Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A város privilégiumai és jogállása a 18. század végén
ünnepén a szegények között osztottak szét.56 A városnak adományozott uralkodói szabadalmak közül az időben utolsó Mária Terézia nevéhez fűződik, aki 1743. július 27-én kiadott oklevelével Szombathely városnak lényegében pallosjogot biztosított.5' Mindezek alapján elmondható, hogy a 18. század közepére Szombathely mezőváros és polgárai - leszámítva a rendi országgyűlésekre való követküldés jogát - csaknem minden olyan privilégiummal és jogosítvánnyal rendelkeztek, mint az egykorú szabad királyi városok és polgáraik. Miután azonban a mezőváros földesura, Szi- ly János halála után, a szabad királyi városi rang elnyerésére indított kísérlet eredménytelenül végződött, Szombathely jogállását tekintve továbbra is privilegizált püspöki mezőváros maradt. Magyarország rendi államszervezetében a mezőváros (oppidum) közjogilag a jobbágyközség (possesio) és a szabad királyi város (libera regiaque civitas) között helyezkedett el. A mezővárosok száma a 18. század eleje és az 1848 közötti közel másfél évszázad során folyamatosan emelkedett, ám fontos megjegyezni, hogy az első magyar- országi népszámlálás során regisztrált 548, majd az 1846-ban összeírt 742 mezőváros36 37 38 * nem csak privilégiumaik milyenségét, hanem az adott vármegyében vagy kistájon betöltött szerepkörüket tekintve is rendkívül színes és szórt képet mutattak.59 Szombathely tehát - a legfejlettebb és legjelentősebb magyarországi mezővárosokhoz hasonlóan - részint földesuraitól, részint az uralkodóktól kapott privilégiumai alapján széleskörű önkormányzati jogkörrel rendelkezett, ami azt jelentette, hogy a város a saját területén keletkezett ügyekben a városi polgárok önmaguk vagy az általuk megválasztott testületek vagy személyek révén dönthettek és hozhattak rendelkezéseket. Szombathely önkormányzati jogosítványainak fontos elemét jelentette a város te36 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1797-1799. 509. p.; VaMLSzvkt. Ktjkv. Mk. 1736-1772. 81-82. p.; Kiss, 1966. 7. lev.; Kiss, 1971. 118. p.; Kunc, 1880. 88-91. p. 37 Groll Adolf győri püspök 1742. november 23-án kelt oklevelével engedélyt adott, hogy a város lakói peres ügyeikben közvetlenül a vármegyéhez fellebbezzenek. Ehhez a fellebbezést tartalmazó okiratot előzőleg be kellett mutatniuk a püspöki tiszttartónak, aki azt kézjegyével látta el. Emellett a város engedélyt kapott arra is, hogy - a várnagy és a püspök képviselőjének jelenlétében - a legsúlyosabb bűnügyekben (lopás, rablás, gyújtogatás, emberölés stb.) is ítélkezzen, és az ítéleteket végre is hajtsa. Mária Terézia a győri püspök e szabadalmát Bécsben, 1743. július 27-én kelt oklevelével megerősítette, és a szombathelyiek e privilégiumlevélben biztosított jogukat „ius gladii”-nak tartották és nevezték. VaML Szvkt. Ktjkv. 1797-1799. 509. p.; VaML Szvkt. Pimk, (1407)1747-1764. 72-75. p.; VaML Szvoklir. fase. 1. nr. 15.; Kiss, 1966. 6. lev.; Kiss, 1971. 118. p.; Kiss, 1976. 121. p. 38 Gyimesi, 1975. 240., 241-242. p. Itt jegyezzük meg, hogy Gyimesi munkájában az utóbbi két oldal összesítésénél szereplő összeg sajtóhiba miatt tévesen nem 742, hanem 741. A magyarországi mezővárosok számának pontos és precíz meghatározása - a jobbágyfalvak és a mezővárosok közötti, sokszor bizonytalan jogi határok és nem kevéssé az egyes összeírások során kimutatható következetlenségek miatt - nem könnyű feladat. Az erre vállalkozó szerzők némelyike saját korábbi adatait is revideálni kényszerült. Lásd: Gyimesi, 1975. 142-167., 236-242. p.; Pálmány, 1990. 171-172. p.; Pálmány, 1994- 61-62. p.; Pálmány, 1995. 8-18. p. 3) Az egyes mezővárosok 19. század első felében betöltött gazdasági szerepére és kereskedelmi jelentőségére lásd: Bácskai - Nagy, 1984-; Bácskai, 1988. 28
