Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely vázlatos története a római kortól a 18. század végéig
SZOMBATHELY VÁZLATOS TÖRTÉNETE A RÓMAI KORTÓL A 18. SZÁZAD VÉGÉIG Az eltérő típusú, ám egymással mégis harmonikusan összesimuló tájak találkozásánál fekvő' mai Szombathely város területe és szőkébb környezete már évezredek óta emberi tartózkodásra és megtelepedésre kiválóan alkalmas vidéket jelentett és jelent. Az Alpokalja legkeletibb részének erdó'i és hegyvidékei itt találkoznak a Kisalföld délnyugati nyúlványaival, amelyek a Rába mentén, a folyással éppen ellentétes irányból terpeszkednek idáig, míg a táj harmadik jellegzetes elemét a közép-dunántúli hegyvidék messziről induló vonulatai jelentik. E természeti és földrajzi adottságok minden bizonnyal meghatározó szerepet játszottak abban, hogy Szombathely területe már gyakorlatilag 2 évezrede folyamatosan lakott, és az itt létrejött és létezett települések - természetesen az elmúlt 20 évszázad során nem azonos módon, de - mindig is számottevő, általában pedig meghatározó szerepet játszottak a mai Nyugat-Magyarország és Burgenland által alkotott történeti táj életében. A mai város területén és annak környékén feltárt kő-, bronz- és vaskori leletek fejlett települések meglétét igazolják, ám a vidék igazi fellendülését a rómaiak hódításának ideje hozta meg. Tiberius katonái i. u. 6-ban léptek először a mai Dunántúl, akkor kelta eredetű népek lakta földjére. Miközben Pannónia teljes meghódítása és elfoglalása fokozatosan haladt előre, Claudius császár Colonia Claudia Savariensium névvel i. u. 50 körül várost alapított itt, amely - több más tényező mellett - kétségtelenül annak volt köszönhető, hogy az északi irányból Carnuntum és Scarbantia felől Itália felé vezető nagyjelentőségű kereskedelmi út, az ún. Borostyánkőéit Savarián keresztül haladt tovább Sállá, Poetovio, Celeia és Emona felé, továbbá, hogy az Aquincum, Brigetio, Arrabona, valamint a Sopiane felől érkező utak itt csatlakoztak bele a Borostyánkőútba. Savaria megalapítását követéíen fontos szerepet játszott Pannónia, majd annak 106-ban történt kettéosztása után, Felső-Pannónia életében. Lakói ide letelepített kiszolgált légionáriusok, valamint itáliai kereskedők, családtagjaik és alkalmazottaik voltak. Amellett, hogy a városnak a császárkultusz központjaként nagy kultikus és vallási jelentősége volt, gazdasági szerepe is mind fontosabbá vált, amelyet az előkerült különbözet régészeti emlékek és feltárt épületmaradványok fényesen igazolnak. A város melletti, késeibb Szentmártonnak elnevezett falu területén született 316-ban az a légionárius, aki megkeresztelkedett, majd felhagyva a katonáskodással hittérítőnek állt, és akit 371-ben Turones püspökévé választottak, és akit ma Szent Márton néven tisztel a világ.11 A Római Birodalom hanyatlásának és a hunok megjelenésének időszakára a peremvidék, így Pannónia - és benne Savaria - elvesztette korábbi jelentőségét, és komoly csapást jelentett, hogy 456. szeptember 7-én földrengés pusztított a városban. A rendel11 Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 8-67- p. 19
