Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely vázlatos története a római kortól a 18. század végéig
kezésre álló írott és tárgyi emlékek alapján bizonyosan állítható, hogy a római kori város lakossága nagy tömegben élt tovább a népvándorlás korában is, míg az egykori Pannónia területén átvonuló különböző' népek - hunok, keleti gótok, longobárdok és korai avarok - kezdetben nem telepedtek meg a városban vagy környékén. A 7. század harmadik harmadától kezdve a Kárpát-medencébe keletről érkező új népesség az avarokat nyugat felé szorította, akik letelepedtek a mai Szombathely közvetlen közelében is. Az avarok ellen 791-ben hadjáratot vezető frank király, Nagy Károly hazatérőben azzal a céllal tett látogatást Savariában, hogy felkeresse a Karolingok és a Frank Birodalom védőszentje, Szent Márton szülővárosát. Az erődített város a frank közigazgatás kiépítésekor, 828 táján grófsági székhely lett. A település életében következő újabb fontos dátum 860. november 20. volt, mely napon kelt oklevelével Német Lajos Savaria civitast - Adalwin érsek kérésére - a salzburgi egyháznak adományozta. A honfoglaló magyarság 900-ban vette birtokába a mai Dunántúlt. A város a magyar fejedelemség határvidékére, az ún. gyepűzónába került, amelynek következtében e terület fontos szerepet játszott a nyugatról érkező támadások elleni védelmi rendszerben. A számos közlekedési út csomópontjában fekvő, templommal rendelkező, erődített település és környéke 995-ben Gizella jegyajándékaként került Szent István hatalma alá. Határvédelmi jelentőségét 11. században épített vára is igazolja, amelyet az ide letelepített besenyő eredetű várnépek őriztek. A 12. és 13. század fordulóján, Imre király jóvoltából a győri püspökség kapta meg,16 amely ezt követően - néhány rö- videbb megszakítástól eltekintve - 1777-ig a város földesura volt. Mai ismereteink szerint a Szombathely nevet legkorábban - mégpedig „villa Zumbothel” formában - említő oklevelet a vasvári káptalan 1288-ban állította ki, amely elnevezés nyilvánvalóan a szombati napokon itt tartott hetivásárokra utal, és - lévén a szombat a legfontosabb vásárnap - a település kétségtelenül jelentős kereskedelmi szerepét bizonyítja. Vélhetően Szombathely esetében a piac a már korábban meglévő település mellett, ahhoz kapcsolódva jött létre és működött, és a név csupán a piactér, nem pedig az egész település neve volt. A piactér vált később a település igazi központjává, és jelentősége annyira megnövekedett, hogy e név kiszorítva a település korábbi elnevezését, annak egészére kiterjedt.17 A középkori város a lerombolt római területére épült rá, amelyben a piactértől nyugatra, a vár közelében állt a Szűz Mária-templom, keletre pedig a fürdő, az ispotály és az 1360-ban ide telepített ferences rend kolostora. A mezővárosi jogállású Szombathely földesurától, a győri püspöktől bizonyos önkormányzati jogokat kapott, és a település életében a földművelés - beleértve a szőlőművelést is - mellett a 13. századtól fontos szerepet játszott a kézműipar, 14. század végétől pedig a kereskedelem. A város társadalma már a 13. században meglehetősen tarka képet mutatott, hiszen a püspöki szolgálónépek, a katonáskodó elemek, a jobbágyok, és a közülük kiemelkedő nemesek mellett, a városi fejlődésben meghatározó szerepet játszó hospesekről is tudósítanak a források. 6 Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 70-123. p. 17 Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 123-128. p. 20
