Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Összegzés
Kereskedőinek panasza nyomán, az 1820-as és az 1830-as években Szombathely igyekezett elérni, hogy II. Mátyás 1613. január 26-án kelt szabadalomlevelének- amely a mezőváros polgárai számára vámmentességet adományozott - tartalma érvényre jusson. A hosszú jogvita zárásaként, a Magyar Királyi Helytartótanács egy 1838-ban kelt leirata arról tájékoztatta a várost, hogy polgárai csak a személyes használatukra szolgáló árukat és termékeket vihetik át az országhatáron vámmentesen, ami nyilvánvalóan jelentős károkat és pozícióvesztést okozott a külföldön tevékenykedő szombathelyi kereskedőknek. Szombathely közgyűlése és tanácsülése a 19. század első felében a kereskedelemmel kapcsolatos általános és egyedi döntéseik meghozatalánál nyilvánvaló okokból a mezőváros és lakóinak jogait és érdekeit igyekeztek védeni, és ha valamely ügy kapcsán az egyéni és a kollektív érdekek kerültek egymással szembe, akkor szinte minden esetben a többség számára kedvező határozat született. Ugyanakkor többször előfordult az is, hogy figyelmen kívül hagyták a szélesebb vásárlóközönség általános érdekeit és- az érvényes előírásokra, valamint a jogszokásra hivatkozva - a helyi kereskedők gazdasági szempontjait részesítették előnyben. Az általunk vizsgált időszakban a városi tanács vagy a közgyűlés talán leggyakrabban a nem helybeli illetőségű személyek kereskedésével összefüggő ügyekkel kényszerült foglalkozni. Ezek során - nem kevéssé a szombathelyi kereskedők jogait és érdekeit érvényesítendő - a városban folytatható kereskedelemre vonatkozó írott és íratlan szabályoktól még olyan esetekben sem volt hajlandó a közgyűlés vagy a tanácsülés eltérni, ha az egyébként kisebb-nagyobb bevételt hozott volna a város pénztárába. Szombathely döntéshozói a kereskedési és boltnyitási engedélyek kiadásánál vagy visszautasításánál figyelemmel voltak arra, hogy annyi és csak annyi kereskedő rendelkezzen engedéllyel, amennyi a lakosság igényeit ki tudja elégíteni, és egyszersmind amennyi a kereskedésből tisztességesen meg is tud élni. A Piactéren álló városháza földszintjén lévő és jelentős forgalmat lebonyolító boltokat, valamint az ugyancsak ott működő kávéházat, majd vendégfogadót Szombathely város a 19. század első felében mindvégig árendába adta. A licitációkon történt bérbeadás körülményeinek és eseményeinek vizsgálata azt mutatja, hogy a mezőváros- a nyilvánvaló bevételszerzésen túl - konzekvensen arra törekedett, hogy az egyes boltokat, valamint a vendéglőt lehetőleg hosszabb távon keresztül egy-egy kereskedő, illetve vendéglős árendálja, amely mind a bérlő, mind pedig a város és lakói számára egyaránt érdemi haszonnal járt. Hasonlóképpen árveréseken értékesítette a mezőváros az erdeiben termett gubacs leszedésének jogát, amely iránt már a 19. század elejétől a helyben és a település környékén élő zsidók folyamatosan nagy érdeklődést tanúsítottak. E zsidók és a városban élő kereskedők mellett több olyan kézműves is bérbe vette a városi erdőkben termett gubacs leszedésének jogát, akiknek szakmája - csizmadia, tímár - kapcsolódott a gubacs felhasználásához. A licitációk eseményei és az azok nyomán megszületett bérleti szerződések vizsgálata alapján elmondható, hogy kiváltképpen jó gubacstermés esetén gyakran tör189
