Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Összegzés
ÖSSZEGZÉS A döntő részben originális források segítségével a fentiekben elsősorban azt igyekeztünk feltárni és bemutatni, hogy a 19. század első felében egyrészt Szombathely privilegizált püspöki mezőváros életében milyen szerepet játszott a kereskedelem, másrészt pedig, hogy a város milyen kereskedelmi szerepet töltött be szűkebb és tágabb környezetében. Az egykori virágzó, római kori kereskedőváros, Savaria helyén létrejött település földesurától, a győri püspöktől 1407-ben kapott szabadalomlevelet, amelyet későbbi földesurai, majd a 16. és 17. században több uralkodó is megerősített, sőt utóbbiak több, jelentős privilégiumot - így vámmentességet és vásártartási jogot - is adományoztak a mezővárosnak. A török veszély miatt 1578-ban a vasvári káptalant Szombathelyre telepítették át, és a 16. század végétől a mezőváros lett Vas vármegye székhelye, amely már a 17. század első felétől nem csak Nyugat-Magyarország, hanem az egész Dunántúl egyik fontos kereskedelmi központja volt. Életében hosszú távra is meghatározó súlyú eseményt jelentett, hogy 1777-től a világi mellett egyház-igazgatási központtá is vált, és ettől kezdve Szombathely funkciója és jelentősége alapvetően változott és növekedett meg, hiszen feladat- és hatásköre immáron messze túlterjedt a vármegye határain. Az igen fejlett és differenciált hivatalszervezettel rendelkező település a 18. század végén sikertelenül kísérelte meg a szabad királyi város rang elnyerését. Vizsgálataink egyértelműen és adatszerűén bizonyították, hogy a 19. század első felében - amellett, hogy a törvények, valamint a kormányszervek és Vas vármegye a kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek, határozatainak és statútumainak betartása természetesen kötelező volt a mezőváros és lakói számára - Szombathely kereskedelmi életét érintő csaknem minden kérdés, így az országos vásárok napjainak kijelölésétől kezdve, a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő panaszok orvoslásán, valamint a kereskedési és boltnyitási jog megadásán át, az azokért fizetendő összegek és a piac rendjének meghatározásán keresztül, a spekulációs célú felvásárlások megakadályozásáig a városi közgyűlés és a tanácsülés hatáskörébe tartozott. A város közgyűlése és tanácsülése a 19. század első felében lényegében sikeresen akadályozta meg a limitált áraktól és a szabályos mértékektől való gyakori eltéréseket, ugyanakkor az országos és hetivásárokon, valamint azokat megelőzően a városban gyakran tapasztalt spekulációs célú gabona- és élelmiszer-felvásárlás elleni, szinte állandó küzdelme már lényegesen kevésebb eredménnyel járt. Hasonlóan sok gondot jelentett a város vezetőinek a vasár- és ünnepnapokon való árusítás, ám folyamatos törekvéseik ellenére sem tudták megakadályozni, hogy nemegyszer vasár- és ünnepnapokon a kofák a piacon gyümölcsöt és zöldséget áruljanak, továbbá, hogy a piacon lévő boltokat tulajdonosaik vagy bérlőik - nyilvánvalóan a megfelelő bevétel reményében - nyitva tartsák. 188
