Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége a reformkor végén - Vas vármegye és a Sopron–Nagykanizsa közötti vasút terve (1846–1848)
SZOMBATHELY KERESKEDELMI SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A REFORMKOR VÉGÉN VAS VÁRMEGYE ÉS A SOPRON-NAGYKANIZSA KÖZÖTTI VASÚT TERVE (1846-1848) Már a Bécsújhely és Sopron közötti, 1847. augusztus 20-án megnyitott vasútvonal megvalósítására létrejött vasúttársaság 1845. március 30-án, Sopronban megtartott alakuló ülésén felmerült annak lehetősége és szükségessége, hogy az elkészülő szakaszt Kőszegen, Szombathelyen, Körmenden, Varasdon, Zágrábon és Károlyvároson át Fiúméig, majd onnan Laibachig vigyék tovább. A vasúttársaság 1846. március 25-én lezajlott második közgyűlésén résztvevő részvényesek egyetértettek abban, hogy az első ütemben a Soprontól Sárváron át Nagykanizsáig továbbvezetendő, tehát Kőszeget és Szombathelyt elkerülő vasút vonalának pontos meghatározását csakis az érintett területek földrajzi, közlekedési és kereskedelmi viszonyainak ismeretében lehet elvégezni. A Magyar Királyi Helytartótanácstól megszerzett előmunkálati engedély nyomán, Anton Lewicki, a társaság mérnöke munkához látott, és a részvényesek 1847. február 28-ra összehívott közgyűlése elé terjesztett jelentése - az előző évi közgyűlés döntésének megfelelően - a Sopron- Sárvár-Nagykanizsa közötti szakasz rendkívül részletes technikai kivitelezési tervét, valamint a várható áru- és személyforgalmi adatokat tartalmazta. E vonalvezetést a vasúttársaság azonban nem tartotta véglegesnek, és ezért Lewicki a társaság megbízottaival együtt 1847 nyarán Vas vármegyébe látogatott, és Hegedűs Sándor főmérnökkel közösen végigjártak egy másik lehetséges útvonalat, amely Sopronból Kőszegen, Szombathelyen és Rumon át vezetett Szentgrótra, majd Zalahídvégen át Nagykanizsára. Hegedűs az 1847. augusztus 9-re összehívott közgyűlés elé terjesztett jelentésében informálta Vas vármegyét a fejleményekről. Ebben felhívta a figyelmet, hogy a Kőszeget és Szombathelyt is érintő vasútvonal létesítése mind a vármegye, mind pedig a két város számára összehasonlíthatatlanul nagyobb előnyökkel járna, mintha azt Sárvár felé vezetnék. Miután a vármegyei főmérnök e véleményében - jelentése szerint - a vasúttársaság kiküldöttei is osztoztak, Hegedűs szükségesnek vélte, hogy a vármegye hozzon létre egy választmányt azzal a feladattal, hogy a Kőszeget és Szombathelyt érintő vonal előnyeit igazoló adatokat gyűjtve, az eredeti, Sárváron átmenő vonal irányának megváltoztatására bírja rá a Sopron-Bécsújhelyi Vasúttársaság részvényeseit. A közgyűlés a főmérnök e javaslatát teljes egészében elfogadta, és egy háromtagú bizottságot - Ebergényi Benedek és Vidos József táblabírák, valamint Hegedűs Sándor - jelölt ki, és megbízta őket, hogy a kellő tájékozódás és adatgyűjtés után tegyenek javaslatot a vasútvonal irányára. A választmány hamarosan kapcsolatba lépett a Sopron- Bécsújhelyi Vasúttársaság Igazgatóságával, és onnan 1847. szeptember 25-én azt az információt kapták, hogy megfelelően dokumentált indokok és érvek felsorakoztatásával elérhető lenne a tervezett vasútvonal Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Szentgrót- Zalahídvég-Kiskomárom-Nagykanizsa irányú vezetése. 179
