Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - A zsidók lakhatásának kérdése
A ZSIDÓSÁG SZEREPE SZOMBATHELY KERESKEDELMÉBEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A ZSIDÓK LAKHATÁSÁNAK KÉRDÉSE Bernstein Béla és Ö. Kovács József munkáiból tudjuk, hogy a zsidók - mégpedig a ro- honci zsidók - Vas vármegye székhelyén a 17. század 80-as éveiben tűntek fel, mégpedig annak nyomán, hogy Kollonich Lipót esztergomi érsek 1682-ben évi 40 ft ellenében engedélyt adott nekik, hogy Szombathelyen kereskedjenek.542 A város kézművesei és kereskedőd azonnal tiltakoztak az engedély ellen, és ezt tették az 1687. október 5-én megtartott városi közgyűlésen is, amelynek eredményeként született meg a következő határozat: „... az sidóknak ne légién szabad az városon jámy és venny vásári napokon kívül, mivel sérelmes károkat érzik a városi kalmárok és más emberek, hogy ők untalan az városon árulván az vevőket magukhoz hitegetik és mindent fölkapdoznak. ”543 Köztudott, hogy a nyugat-magyarországi nagybirtokos családok közül többen is, így a Batthyányak, az Erdődyek, az Esterházyak és a Festeticsek - felismerve gazdasági jelentőségüket - már a 18. századtól kezdve nemcsak megtűrték, hanem támogatták, sőt uradalmaikban szívesen fogadták a betelepedni kívánó zsidókat. Ennek nyomán a történeti Moson, Sopron és Vas vármegyékben olyan jelentős lélekszámú hitközségek alakultak ki, mint például a boldogasszonyi, a jánosházi, a kaboldi, a kismartoni, a köp- csényi, a körmendi, a lajtakátai, a lakompaki, a muraszombati, a németújvári, a rohon- ci, a sárvári, a sopronkeresztúri, a városszalónaki és a vasvári. Nincs módunk arra, hogy Szombathely város által a zsidók városban való lakhatásával és kereskedésével kapcsolatosan a 18. században megszületett döntéseket vagy azok közül akárcsak a legfontosabbakat ismertessük. Bernstein és Ö. Kovács kutatásai alapján elmondható, hogy Szombathely egyrészt arra törekedett, hogy céhes mesterei és kereskedői érdekében - és persze nyomására - a zsidóknak a városban való jelenlétét, és kiváltképpen lakhatását a minimálisra korlátozza, másrészt azonban olykor-olykor zsidó személyektől kölcsönöket vett fel, sőt kifejezetten anyagi megfontolásból egyrészt a sóárulást zsidóknak adta árendába, másrészt pedig már a 18. század 20-as éveitől engedélyezte, hogy zsidók boltot béreljenek a városban. Utóbbi rendelkezések nyomán azután persze megszaporodtak az iparűzők és a kereskedők izraeliták elleni panaszai, amelynek egyenes következménye a tiltás és kiutasítás lett. Mindezek ellenére, a zsidók lehetőségeik szerint hol kisebb, hol nagyobb intenzitással folytattak Szombathelyen kereskedést, és az 1760- as évektől kezdődően - nyilvánvalón a központi hatalom szándékainak megfelelően - valamelyest enyhültek az ellenük hozott szigorú rendelkezések.544 542 Bernstein, 1998. 98. p.; Ö. Kovács, 1985. 257. p. 545 VaML Szvkt. Ktjkv. 1686-1689. 223. p. 544 Bernstein, 1998. 99-103. p.; Ö. Kovács, 1985. 257-262. p. 144
