Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Kísérlet a szombathelyi kereskedőtársaság megalapítására az 1830-as évek második felében

Az uradalmi ügyvéd abból kiindulva, hogy a vármegyében működő' céhek főigazgatója maga a vármegye és a céhbiztosokat is a vármegye nevezi ki, azt állította, hogy az inasok tanulóidejének meghatározása és az általuk befizetendő' összeg megállapítása is a vármegye joga. Szluha az uradalom nevében ragaszkodott hozzá, hogy a felállítani tervezett kereskedelmi iskola a Magyar Királyi Helytartótanács Elemi Iskolai Ügyosztálya alá rendelve működjön, és ott, a vármegye által meghatározott bérért külső személyek is oktathassanak. Ugyanakkor, a fenti megfontolásból a szombathelyi uradalom ügyvédje amellett szállt síkra, hogy a vármegye, és ne a város döntsön a boltok nyitásáról és a kereskedelem gyakorlásáról. Szluha hevesen érvelt a monopólium, továbbá a monopóliummal rendelkező szervezetek, így a céhek ellen, és azokat gyűlöleteseknek és gyanúsnak nevezte. A vagyonbukott kereskedőket illető javaslatai közül érdemes kiemelni azt, amely szerint a már egyszer vagyonbukott személy ne lehessen a társaság tagja.

A szombathelyi püspöki uradalom ügyvédje - a városi tanács teljes kizárásával - ugyancsak a vármegye jogkörébe kívánta adni a társaság biztosának kinevezési jogát, és a házaló kereskedelemmel foglalkozó - és mint emlékezhetünk, módosított - cikkelyről úgy vélekedett, hogy azt a hamarosan életbe lépő új törvények megszüntetik. Végezetül Szluha ragaszkodott hozzá, hogy amennyiben a társaság alapszabály-tervezetének kiegészítésére kerülne sor, az csakis a vármegye közbejöttével és a Helytartótanács hozzájárulásával történhessen meg.

A Magyar Királyi Helytartótanács mindezek figyelembevételével alakította ki álláspontját, amelyet az 1837. február 7-én 4353. szám alatt kelt leiratában hozott Vas vármegye tudomására, és amelyben a tervezet alapszabályt illetően három érdemi ellenvetést tett. Egyrészt azt kifogásolta, hogy a 9. cikkely szerint a szolgálatát felmondással vagy kilépéssel megszüntető kereskedősegéd 3 hónapig más helybeli kalmárnál nem kezdhet munkát, sőt erre az időre még a városból is távozni kényszerül. A Helytartótanács a választás szabadságára való hivatkozással az alapszabályt oly módon rendelte módosítani, hogy a kalmárlegénynek lehetősége legyen a 3 hónapi felmondási idő letöltése után a szolgálatból kilépni, és más helybeli kalmároknál munkába állni. A második kifogásolt cikkely a 14- számú volt, mégpedig azért, mert a szabad kereskedés elveit és a fennálló rendszabályokat figyelmen kívül hagyva, limitálta a Szombathelyen egyszerre működő boltos kereskedők számát. Ezért a leirat a 14- cikkely egészének törlését tartotta kívánatosnak. A 21., a házalásról szóló cikkellyel kapcsolatosan a Helytartótanács figyelmeztette a vármegyét és a várost, hogy az 1836:6. te. 7. § értelmében az év mind a 12 hónapjában bárki szabadon végezhet házaló kereskedést.

Feltűnő, hogy a leirat a szombathelyi püspökség állásfoglalásában felvetett kérdések közül lényegében egyet sem akceptált, hanem azok döntő többségéről úgy nyilatkozott, hogy talán Vas vármegye a helyi körülményekhez igazított rendeletet vagy rendeleteket hoz azokat illetően, és így azok előbb-utóbb amúgyis a Helytartótanács elé kerülnek. Ugyanakkor előírta, hogy a felállítandó iskola financiális alapjainak megteremtéséről tárgyalást kell kezdeményezni, mivel ahhoz sem a kincstártól, sem pedig a tudományos alap pénztárától nem várható támogatás. Végül a leirat ragaszkodott ah129