Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Egy szombathelyi kereskedő és családja felemelkedése a 19. században
hoz, hogy a kifogások figyelembevételével átdolgozott alapszabály-tervezetet vizsgálat céljából Vas vármegye terjessze fel a Helytartótanácshoz. A leirat Vas vármegye 1837. február 27-ei közgyűlése elé került, ahol az a határozat született, hogy Kamondy Lajos vármegyei főügyész és Gaál János főszolgabíró tájékoztassa a szombathelyi boltos kereskedőket annak tartalmáról. Kamondy és Gaál 1837. június 1-jén találkoztak a boltosok képviselőivel, Zanelli Ferenccel és László Ferenccel, valamint ügyvédjükkel, Szalay Károllyal, továbbá Szluha Ferenccel, a püspöki uradalom ügyvédjével. Miután a Helytartótanács leiratának tartalmát a boltosok képviselői megismerték, úgy nyilatkoztak, hogy elállnak az ügy folytatásától, mert tudomásuk szerint a legközelebbi országgyűlés várhatóan törvényt hoz a kereskedésről. Kamondy Lajos vármegyei főügyész és Gaál János főszolgabíró ennek megfelelően tájékoztatta Vas vármegyét, amelynek 1837. november 6-án megtartott közgyűlése tudatta a fejleményeket a Magyar Királyi Helytartótanáccsal. Annak 1837. március 3-án, 8822. szám alatt kelt leirata közölte a vármegyével, hogy a szombathelyi kalmárok által felállítani tervezett társaság ügyében történteket a legfelsőbb helyen tudomásul vették. E leiratot Vas vármegye 1838. május 5-én megtartott kisgyűlésén felolvasták, és miután később az ügy sem a vármegye, sem pedig a város fórumain nem került napirendre, a szombathelyi kereskedőtársaság reformkori megalapítását célzó kísérlet ezzel végképp megfeneklett.429 EGY SZOMBATHELYI KERESKEDŐ ÉS CSALÁDJA FELEMELKEDÉSE A 19. SZÁZADBAN Alább egy, eredeti foglalkozására nézve csizmadia, majd pedig kereskedővé lett, ugyanakkor mezővárosi mércével mérve jelentős közhivatali pályát befutott személy életútját igyekszünk röviden felvázolni, amelyhez - mivel a csizmadiából lett kereskedő sem személyes, sem pedig üzleti iratai nem maradtak fenn - csupán Szombathely város hivatalszervezetének működése során keletkezett iratok álltak rendelkezésünkre. Hősünk közhivatali pályája önmagában talán nem érdemelne megkülönböztetett figyelmet és vizsgálatot. Sokkal inkább indokolja ezt egyrészt az a tény, hogy a csizmadiamester életének fontos és lényeges időpontjaiban stratégiailag, tehát hosszútávra érvényes módon, helyes és szerencsés döntéseket hozva, megfelelően tudott alkalmazkodni korának követelményeihez, a feudalizmus bomlásának és a korai kapitalizmus időszakának nem csekély kihívást jelentő, sokszor változó követelményeihez, másrészt pedig kiváltképpen és elsődlegesen az, hogy ezzel családja számára olyan kiegyensúlyozott gazdasági körülményeket tudott biztosítani, amelyek gyermekei, majd azok gyermekei számára társadalmi, anyagi és kulturális tekintetben az övéhez képest alapvetően más minőséget jelentő életkörülmények elérését tették lehetővé. Szombathely privilegizált püspöki mezőváros tanácsa 1816. március 16-án lezajlott ülésén megjelent „Horváth Jósef, ifjú csizmadia mester, musai, T[ekintetes] N[emes] 429 VaMLMkir. Kjkv. 230/1837., 1796/1837., 901/1838.; VaMLMkir. Kir. 901/1838. 130
