Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Kísérlet a szombathelyi kereskedőtársaság megalapítására az 1830-as évek második felében
alapszabály csaknem minden cikkelyéhez hosszabb-rövidebb megjegyzéseket és kiegészítéseket fűztek, továbbá egy jelentősebb módosító javaslatot tettek. Ez utóbbi a házalásról szóló cikkelyhez kapcsolódott, és - arra való hivatkozással, hogy Szombathelyen bár a zsidók az országos vásárok idejét leszámítva nem folytathattak házaló kereskedést, ám ezt maga a város rúgta fel azzal, hogy hauzertaksa lefizetése ellenében mégis adott a zsidóknak házalási engedélyt - azt indítványozta, hogy a házalási tilalom csak az országos vásárok hetén kívüli időszakra legyen érvényes Szombathelyen. A tanácsülés a módosító javaslatot továbbfejlesztve úgy igazította ki a szombathelyi kereskedőtársaság alapszabálytervezetének 21. pontját, hogy a zsidóknak megtiltotta a városban a szekerekkel történő házalást, és azt csak a gyalogos és portékáikat a hátukon hordó izraelitáknak engedélyezte, mégpedig az öt országos vásár hetében, valamint a négy kántorböjti héten.42' Ha pedig valamelyik szombathelyi országos vásár a kántorhétre esne, akkor a következő héten lesz szabad a zsidóknak - de persze csak a gyalogosoknak - házalást folytatni Szombathelyen. A tanácsülés végül elrendelte, hogy az így kiigazított alapszabály-tervezetet Vas vármegye közbejöttével a Helytartótanácshoz jóváhagyás céljából terjesszék fel. Elkészült a tervezet bilingvis, magyar és német nyelvű verziója, amelyet azután a város 1836. március 26-ai tanácsüléséből küldtek át Vas vármegye közgyűléséhez.* 428 A Helytartótanács a Vas vármegye által felterjesztett tervezetről kikérte a szombathelyi püspökség álláspontját, amelyet Szluha Ferenc, az uradalom ügyvédje fogalmazott meg. Az ügyvéd részletes, és sok elméleti fejtegetést tartalmazó állásfoglalásának bevezetőjében örömét fejezte ki a szombathelyi kereskedőtársaság létrejötte miatt, ugyanakkor leszögezte, hogy a püspöki uradalom a társaság tervezett alapszabályának szövegét elsősorban abból a szempontból vizsgálta meg, hogy az vajon sérti-e, és ha igen, mennyiben a püspöki uradalom érdekeit és jogait. Ennek megfelelően, a tervezet készítőinek - és persze az azt elfogadó városi tanácsülésnek is - szemére vetette, hogy a szabályzat szövege a Szombathely mezőváros tanácsát „Nemes Tanács”-nak titulálta, amely cím viselésére az nem jogosult. Szluha ezt követően, a püspöki uradalom nevében kétségbe vonta a tervezet egy félmondatát, miszerint Szombathelyen a kereskedést és a vásárokat érintő intézkedések kizárólagosan a város hatáskörébe tartoznak. Állítása szerint a kereskedési jogot a város földesurától kapta, majd kinyilvánította a szombathelyi püspöki uradalom azon kívánságát, hogy a jövőben minden polgár díjfizetés nélkül nyithasson boltot. Az uradalomi ügyvéd ezután kétségbe vonta a város kizárólagos jogát arra, hogy valakit saját polgárává fogadjon, és azt is, hogy vérhatalommal bírna. Ebből Szluha kissé nyakatekert módon azt vezette le, hogy a kereskedőtársaság városi polgárjoggal rendelkező tagjainak - ha büntetőeljárás indulna ellenük - nem a város tanácsa, hanem az uradalom úriszéke előtt kell felelniük tettükért. 422 A kántorböjti hetek a húsvét előtti hatodik vasárnapot követő, azaz a hamvazószerda utáni, a Pünkösd utáni, a Szent Kereszt felmagasztalásának napja (szeptember 14.) utáni és a Szent Luca napja (december 13.) utáni hét voltak. 428 VaML Mkir. Kir. 901/1838.; VaML Szvkt. Ktjkv. 562/1835-1836., 569/1835-1836.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 169. nr. 25. 128
