Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Kísérlet a szombathelyi kereskedőtársaság megalapítására az 1830-as évek második felében
A társaság vezetőségét - vagy ahogy a javaslat nevezte: kormányát - egy biztos, egy elöljáró, egy jegyző és két tanácsos alkotta. A biztos - aki a város belsőtanácsosai közül került ki, és akit a társaság tagjai választottak, majd a városi tanács megerősített - vagy az általa helyettesítésére kijelölt személy azonos feladatot végzett a céhek élén álló biztosokkal, azaz nem lehetett nélküle ülést tartani, és minden ülésen ő elnökölt. Emellett legfontosabb feladata az volt, hogy a társaság nevében eljárjon, és annak érdekeit védelmezze. A tervezet előírása szerint az elöljárót a társaság január első vasárnapján tartandó közgyűlésén négy jelölt közül választják, akiket az elöljáró előzetes egyeztetés után jelölt ki, de az elöljárói funkciót az előző évben betöltött személy mindenképpen a jelöltek listájának élén kell álljon. A választás titkos szavazással és szótöbbséggel történik, és szavazategyenlőség esetén az egyesület biztosának - aki ezen kívül semmilyen kérdésben nem rendelkezik szavazati joggal - állásfoglalása dönt. A megválasztott elöljáró kinevezi helyettesét, aki az ő akadályoztatása esetén végzi a biztosi teendőket. Az elöljáró - akinek funkciója a céhmesterekével mutat erős hasonlatosságot - feladatai közé tartozik a társaság üléseinek összehívása, a társaság pecsétjének őrzése, levéltárának és pénztárának kezelése, valamint a társaság leveleinek aláírása. A jegyző - akinek választása hasonlóképpen történik, mint az elöljáróé - legfontosabb feladata az ülésekről készült jegyzőkönyvek vezetése, és év végén történő hitelesítése. A két tanácsost kandidáció nélkül választják, és személyük évente cserélődik. Feladatuk a társaság szabályszerű működésének ellenőrzése. A 20. cikkelye részletesen szabályozta a pénztár - amelyet a társaság vezetősége elnöksége kollektiven ellenőrzött - működését. A tervezet a leghatározottabban megtiltotta a társaság vagyonának a tagok között történő felosztását, továbbá azt is, hogy a pénztárból étkezést, italozást, vendégeskedést finanszírozzanak. Előírta azt is, hogy a kereskedőtársaságnak a lehető leggazdaságosabban kell működnie, és általánosságban csak olyan kifizetéseket engedélyezett, amelyek a társaság eminens érdekeit szolgálják. A tervezet - nem igazán alapszabályhoz „illő” módon - egy külön cikkelyben foglalkozott a házaló kereskedéssel, és erre vonatkozóan azt tartalmazta, hogy a boltos kereskedőknek óriási károkat okozó házaló kereskedés a városban - leszámítva az öt országos vásár idejét, valamint azokat 8-8 nappal megelőző és követő időszakot - a házalónál talált áruk konfiskálásának terhe mellett tilos. Az elkobzott áruk eladásából befolyó összeg egyharmada az egyházat, egyharmada a polgári ispotályt, egyharmada pedig a városi emberbaráti kórházat illeti.426 A 24 szombathelyi boltos kereskedő által beterjesztett kérvényt és annak mellékletét az 1836. február 24-ei tanácsülés a város két belsőtanácsosának, Nagy György ügyvédnek és Szenczi Imre városi főügyésznek adta ki, és azzal a feladattal bízta meg őket, hogy a folyamodványt és az alapszabály tervezetét alaposan vizsgálják át, és írásos véleményüket mielőbb terjesszék a tanács elé. A két belsőtanácsos hamarosan munkához látott, és részletes, a tervezett alapszabály szerkezeti felépítése szerint haladó véleményüket az 1836. február 27-ei tanácsülés elé terjesztették. Nagy György és Szenczi Imre az 426 VaML Szvkt. Ktir. fasc. 169. nr. 25. 127
