Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A kereskedők számának alakulása a 19. század első felében

OSZTÁLY

TŐKE (PFTJ

FŐ

II.

50.000 1

IV.

20.000 - 29.999

1

V.

15.000 - 19.999

1

VI.

10.000 - 14.999

4

VII.

3000 - 9999

8

VIII.

2000 - 2999

3

IX.

1000 - 1999

5

X.

0 - 999

3

2

összesen 28

6. táblázat

A szombathelyi és a szőkeföldi kereskedők száma tőkéjük nagysága szerint 1832-ben

A II. osztályba sorolt Győri Ferenc borkereskedő volt, és az összeírás szerint saját, öt szobából, egy konyhából, két kamrából, emeletes istállóból - amelyben hat tehenet, valamint két-két lovat és sertést tartott - és egy nagy pincéből álló háza mellett, 80 pozsonyi mérő szántót, 3 pozsonyi mérő rétet, 1 pozsonyi mérő szőlőt és 1/2 pozsonyi mérő erdőt mondhatott magáénak. Győrit a város leggazdagabb kereskedőjének tartották, aki saját bevallása szerint 50.000 pft tőkével rendelkezett. A fenti lista második helyén álló, IV. osztályúnak minősített Grünwald Sáer mindennel, de leginkább borral, gabonával, gubaccsal és tollal kereskedett, és kereskedésének tőkéjét 20.000 pft-ra becsülték. Az V. osztályba sorolt Zanelli Ferenc fűszerkereskedéssel foglalkozott, és 15.000 pft tőkéje volt. Egyemeletes, nyolc szobából, egy konyhából, egy istállóból, egy kamrából, egy raktárból és két pincéből álló házát nemes feleségével lakta.

Győri Ferenc, Grünwald Sáer és Zanelli Ferenc, azaz a három leginkább tőkeerős kereskedő szombathelyi illetőségű volt, és mindhármukat questorként írták össze.

A VI. osztályba sorolt négy személy közül egy bor-, egy bor- és gabona, egy-egy pedig posztó-, illetve gubacs- és gyapjúkereskedő, és valamennyien questorok voltak. Közülük az első három Szombathelyen élt, míg az utóbbi, Perl Benedek, Szőkeföldön lakó zsidó 10.000 pft tőkével bírt. A három szombathelyi közül kettő - a bor- és gabona-, valamint a posztókereskedő - saját házzal, előbbi emellett 6 pozsonyi mérő szőlővel is rendelkezett, míg a posztókereskedő egy segédet foglalkoztatott.

A VII. osztályba egy bőr-, egy gubacs-, egy rövidáru-, egy vas- és két vegyeskereskedő, továbbá a két patikus került. Utóbbiakat a mercatorok, a többi hat személyt a questorok közé sorolták. Érdekességként mondjuk el, hogy e nyolc kereskedő - akik egyébként mindannyian Szombathelyen laktak - közül csak a vegyeskereskedő és az egyik patikus nem rendelkezett saját házzal, ugyanakkor a gubacskereskedő és a rövidáru-kereskedő 1-1 pozsonyi mérő, a vas- és a vegyeskereskedő pedig 1 1/2-1 1/2 pozsonyi mérő erdőt, utóbbi emellett 20 pozsonyi mérő szántót is magáénak mondhatott. A VII. osztályú kereskedők közül külön kiemelést érdemel a bőrkereskedő Schenk Ferenc, aki foglalkozására nézve iparűző, mégpedig tobákos volt, és emellett foglalkozott