Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati statútumalkotás mint városkormányzati hatáskör
Fontos megemlítenünk, hogy van ennek a statútumnak egy 1649-ben született párja, amelyet magyar és német nyelven is kihirdették. 2 " 0 Mind a magyar, mind a német változat 46-46 cikkelyt tartalmaz, azaz jóval bővebb, mint az 1615-ben keletkezett. Mégis, szerkezetileg éppoly laza, mint az elődje, melyen azt értjük, hogy a statútum egyes cikkelyeit annak ellenére és akkor sem rendelték egymás mellé, ha azok tartalmilag összetartoztak. A két statútum tételes összevetését nem tartjuk szerencsésnek. Azért nem, mert az 1649. évi akkor készült, amikor a város két alapvető változáson ment keresztül. Egyrészt visszacsatolták a Magyar Koronához, melynek következtében „nach des Landts-Rechten und Gewohnheiten 1 ^' 1 vagyis az ország törvényei és szokásai szerint történt a büntetések kiszabása, másrészt 1 évvel korábban Kőszeget Kismartonnal együtt felvették a városok rendjébe. Ez a tény a statútum újraszerkesztését, sőt magyarnyelvű kihirdetését is megkövetelte. így elmondható, hogy az 1649. évi statútum már nem a zálogváros szabályzata volt, és nem kellett azt az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara által közvetített normákhoz igazítani. Az 1615. évi szabályzat mind a 28 pontjával része lett az 1648-tól szabad királyi város Kőszeg statútumának. Valójában csak kisebb módosításokat hajtottak végre rajta. Ez arra utal, hogy a Habsburg-zálogkorszak önkormányzati rendeleteit csak annyiban kellett megváltoztatni, hogy azok az ország törvényeivel és szokásaival ne ütközzenek. Azokat ugyanis sokszor a császári dekrétumokban is rögzítették. Rendkívül fontos, hogy a szabályozást írásba foglaló városi jegyző hivatalát ki töltötte be. Személyén, felkészültségén és kapcsolatain igen sok múlott, beleértve ebbe azt is, hogy volt-e előzménye a helyi szabályalkotásnak, továbbá, hogy a jegyző honnan szerezte be mintákat. A kőszegi jegyzők névsorát jól ismerjük (1528: a morva származású Wolfgangus Moravus de Treskovitz; 1528—1551: az augsburgi Pangracz Swankier; 1552 — 1563: Georg Streit; 1563-1583: a kirchschlagi Paul Dauchner; 1583-1595: a bécsi származású Christoph Gelharius; 1595-1607: Johann Sagittarius; 1607-1608: Jacob Gaius; 1608-1610: Georgius Rehius; 1610-1615: Samuell Hammel; 1616-1617: Georg Rohr; 1618-1619: Georg Rechius; 1618-1623: Johann Georg Braun; 1623-1630: Johann Wellmann; 1630-1636: Martin Rhein; 1636-1641: Abraham Diemer; 1641-1649: Jacob Schweiger). 5 ' 1 Tudjuk, hogy valamennyi egyetemet végzett, amiből adódik, hogy ismerték az anyagi jogot, valamint a peres és a peren kívüli eljárási szabályokat. A jegyzői hivatal tehát egyrészt az eljárási szakszerűségéért, másrészt - az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara felügyelete tekintetében - pedig „az alsó-ausztriai törvényességért" volt felelős. Ezek szerint mind VaML KFL KVT Városi szabályrendeletek. Statuten. Kőszeg, h. n. n. „Artíotíi seu statuta Liberae ac Regiaeque Civitatis Kőszeg seu Gins 1649". Kiadva: Kolosvári - Óvári, 1904. 207-218. p., valamint VaML KFL KVT Városi szabályrendeletek. Statuten. Kőszeg, b. n. n. „ArtícuZ, So Jährlichen nach Erwöhlung dries Stadt-Richters und anderer Ambst Persohnen der gantzen Gamäinen Burgerschafft alhier in Günß fürhalten werden 1649". Kiadva: Kolosvári - Óvári, 1904. 219-232. p. Kolosvári - Óvári, 1904. 219. p. Érdekes, hogy az ország törvényeire („Landts-Rechte") való hivatkozás csak a német szövegváltozat praeambulumában található meg. Az egyes cikkelyek között azonban már a magyar szövegváltozatba is felvették. Bariska, 1986b. 125-126. p. 129
