Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Kőszeg és Kismarton jogállásáról - Rövid összegzés
ható. 3 ' 0 A Habsburg-uralkodók által adott okleveleknek van egy sajátossága. 3 ' 1 Arra lettünk figyelmesek, hogy az általuk kiadott approbációs oklevelekben csak egymásra való hivatkozást lehetett találni. Még pontosabban 1438-ban II. Albert még tett gesztust Kanizsai Imrének. Ez nyilvánvaló volt, hiszen a Kanizsaiak 1406., 1421. és 1437. évi oklevelét erősítette meg. III. Frigyestől azonban megszakadt ez a hivatkozás. így a narráció már csak II. Albertet említette, ráadásul csak Albert hercegként. Ez pedig azt jelentette, hogy Kismartont a Habsburg-oklevélkiadás uralta. III. Frigyes kancelláriája tehát nem nyúlt vissza I. Lajos és Luxemburgi Zsigmond okleveleihez, hanem a zálogba adás időszakával új korszakot nyitott. III. Frigyestől III. Ferdinándig mindnyájan csak a Habsburg-hivatkozást alkalmazták annak ellenére, hogy Corvin Mátyás nem is egy oklevéllel gazdagította azok sorát. 372 A kismartoni levéltár oklevélgyűjteményében megtalálhatóak Mátyás oklevelei, sőt Szapolyai István oklevele is. 373 A Kanizsaiak által adományozott szabad bíró- és esküdtválasztás természetesen önálló bíráskodási jogot jelentett, mégpedig azzal a kiegészítéssel, hogy fellebbezni a város földesurához lehetett. Az évi két részletben fizetendő - Szent György- és Szent Mihály-napi - adót a bel- és külvárosiak együtt fizették a Kanizsaiaknak, így a keresztények és a zsidók is. Ez utóbbiak letelepítésére Zsigmond adott engedélyt Kanizsai János esztergomi érseknek 1388-ban. Az úgynevezett I. Ferdinánd-féle zsidóellenes dekrétum kiadásakor Kismartont nem kellett elhagyni a zsidó telepeseknek, mint 1540ben Kőszeget. A 17. század elején az uradalom joghatósága alá helyezték őket. Amikor a 16. században a kismartoniak pallosjogot kértek, hivatkozási alap a 14. század földesúri oklevél volt. Eszerint ugyanis „ín minderen und größeren", 'azaz kis és nagy bűnügyekben is illetékesek voltak, amelyre pedig az 1412-ből és az 1415-ből fennmaradt ítélettöredékek is utaltak. Ilyen volt az a pénzhamisítási eset, amelyben a város halálos ítéletet hozott. 374 Rövid összegzés Ha a két város „karrierjét" összehasonlítjuk, érdekes következtetés adódik. Mindenekelőtt azért, mert nyilvánvaló, hogy Kőszeg és Kismarton lényegében azonos jogállású városként jutott a Habsburgok Lipót-ágához. Kőszeg a Pálóczi-Ország-féle kettősbirtokosság, Kismarton a Kanizsaiak földesúri, privilegizált mezővárosaként. Kőszeg esetében a Sopronból átvett jogok összessége nem nőtt, miként azt I. Anjou Károly remélte. Ennek több oka volt. A budai, a selmeci és a korponai városjogok átadása ágazati ma' l BLA AFE Urk. Sradtprivilegien. 25. dob. 20. sz. II. Mátyás decretális oklevele. Bécs, 1611. okt. 27. 71 BLA AFE Urk. Stadtprivilegien. 25. dob. 16. sz. II. Albert oklevele. Buda, 1438. febr. 14.; 9. sz. III. Frigyes oklevele. Bécsújhely, 1453. jan. 25.; 14- sz. II. Miksa oklevele. Bécs, 1493. dec. 18.; 15. sz. I. Ferdinánd oklevele. Bécsújhely, 1523. febr. 20.; 16. sz. I. Ferdinánd oklevele. Bécs, 1556. júl. 7.; 22. sz. II. Ferdinánd oklevele. Bécs, 1625. ápr. 20. 72 BLA AFE Urk. Stadtprivilegien. 25. dob. 11. sz. Mátyás oklevele. Bécs, 1488. márc. 13.; 12. sz. Bécs, 1488. márc. 14. ' BLA AFE Urk. Stadtprivilegien. 25. dob. 13. sz. Szapolyai István oklevele. Kismarton, 1490. szept. 5. 74 Prickler, H., 1998. 14. p. 87
