Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Kőszeg és Kismarton jogállásáról - Rövid összegzés
gánjogok átvétele volt: a kereskedő, az ipar- és agrárvárosok magánjogának adaptációja. A sopron-kőszegi anya- és leányvárosi intézményesülés kereskedővárosi jogi adaptációnak minősült. A jogátvételt azonban uralkodói akarat-érvényesítés tette lehetővé, mellyel azonban elvetették a két város közötti gazdasági háború csíráját. A gazdasági jellegű kiváltságok érvényesítése tehát ellenállásba ütközött. 1341 és 1407 között a kőszegi, német orientációjú borkivitel miatt ez az ellentét állandósult Sopron és Kőszeg között. Valójában a távolsági borkereskedelemben elfoglalt helyek újraosztásának és a piackörzetekért folyó harcnak az állomásai voltak ezek, benne olyan szereplőkkel, mint Bécs, Pozsony, Sopron, továbbá Kőszeg, Rohonc és Csepreg. 375 Kismartonnak a Bécsújhely, Pozsony, Sopron alkotta körzetben rendkívül nehéz volt kitörni. Nem volt véletlen, hogy borkivitele a 14- század végén soproni áthaladási engedéllyel Sárvár irányába, a Kanizsaiak másik birtoka felé bővült, noha az északi útvonal használatára a pozsonyi áthaladást is megkapta. 3 ' 6 Ebben a 15. századi folyamatban is érvényesült a városok és mezővárosok hierarchiájának azon kereskedelmi és jogi természetű átrendeződése, amelyet Kubinyi András írt le. 3 " Az sem véletlen, hogy a minőségi bortermelésre berendezkedő uradalomban Feketeváros és Szentmargitbánya is vásártartási jogot kapott. 3,s Az egyik ellentmondás az, hogy mindkét esetben a bortermelésre épülő kereskedelem lett a városi fejlődés megalapozója, egyben korlátja is, hiszen a szerepköröket már elosztották. Ezt a külkereskedelmi vámmá átalakult harmincad története is mutatja. A kereskedelmi jogok újraelosztása következtében került át a sárvári harmincadhely Sopronba. 379 Ez volt az oka annak, hogy a kőszegi és a kismartoni oklevélanyagban is feltűnően sok a vásár-, az út-, a rév- és hídvámok ügye, azaz kisebb haszonvétekért folyó harc. Végül a kérdéskör előtörténeteként meg kell jegyezni, hogy nemcsak a városok/mezővárosok konkuráltak egymással. A 14-15. század fordulóján, a Zsigmond-korszak első felében ugyanis a nyugat-magyarországi városok és mezővárosok is az Anjoukori bárók zálogába illetőleg birtokába kerültek. 380 Vas vármegyében is megtörtént ez: Sárvár 1390-ben a Kanizsai családé lett, Kőszeg 1392-ben a Garaiaké, Zsigmond a szentgotthárdi apátság kegyuraságát 1391-ben a Szécsi családnak adományozta, 381 Körmend pedig 1394-ben jutott a Peleskei-Szécsi, majd a Szécsényi-Szécsi család kezére, 382 Vasvár királyi része 1423-ban a köznemes gersei Pető családé lett, 383 és Rohonc is a 175 Bariska, 1998a. 6-7, p. ,7íl Érszegi, 1978. 102-109. p.; Zefrel, 1996. 73-74. p. 377 Kubinyi, 1972. 41-47. p. 578 Pricklet, H., 1972. 45. p. 379 Mollay, 1993. Glatz, 1995. 36-37. p. Benne két térkép: „A királyi birtok túlsúlya az Anjou-karban 1382 (Vas és Sopron vármegyék), valamint „ A főnemesség túlsúlya a Zsigmond-korban 1437 (Vas és Sopron vármegyék)" címmel. 381 Valter, 1981. 66. P . ,Si Bandi, 1987. 18. P . 583 Sill, 1985. 78-79. p. 88
