Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Uradalom és város konfliktusa - A kismartoni és kőszegi tanulságok
Mint látható, a kiinduló összeg az a 12.000 gulden, amit Christoph Teufel fizetett 1550-ben az Alsó-Ausztriai Kamarának. A zálogkosár tartalmazta azonban Mistelbach és Dürnkrut zálogának 3000 guldenre rúgó összegét is, pedig ezek nem voltak a kőszegi uradalom részei. Franz Christoph von Scheyb adatai szerint ugyanis neuhofi Jurisics csere útján átvette Teufel fennemlített, alsó-ausztriai birtokait. 326 Ezt a zálogügyletet tehát egy kamarai jóváhagyással végrehajtott birtokcsere kísérte. Ezen a két birtokon azonban Teufelnek adósságai maradtak. Neuhofi Jurisics mindezt azért vállalta, hogy Kőszeg birtokába kerülhessen. Az összeg azonban idegen elem volt a kőszegi uradalom zálogösszegében. Ugyanakkor Teufel is cipelt magával egy 5055 guldennyi építési összeget, amelyet Jurisics Miklós fektetett be Kőszeg megerősítésébe. 32 ' Ez tehát olyan továbbgörgetett adósság volt, amelyet minden zálogbirtokosnak át kellett vállalni, ha Kőszeg birtokába akart kerülni. A kosár legérdekesebb eleme azonban a Svetkovitsféle kegydíj volt. A „Gnadengeld" kegydíjnak való fordítása nem szerencsés. Ehrenreich von Königsberg, a hadtanács elnöke 1557-ben ugyancsak kegydíjat kapott Borostyánkőért. Az Alsó-Ausztriai Kamara ezeket a pénzeket uralkodói kegyből, azaz uralkodói utasítására utalta ki. Az elnevezés tehát ezt rejti. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy ezeket rendszerint nem fizették ki, hanem egyszerűen csak beszámították az udvar adósságaiba. 328 Visszatérve a Svetkovits-féle kegydíjra, erről a következőket lehet elmondani. Neuhofi Nikolaus Jurisics első felesége az Isztriai-félszigeten fekvő Mitterburg (Pazin, Pizino) bárónője, Eleonóra Svetkovits volt. Az ő leszármazottai számára állapított meg még I. Ferdinánd 16.000 gulden kegydíjat. Ebben az esetben is továbbgörgetett összegekről van szó, amelyek azáltal váltak fiktívvé, hogy csak elismerték, de nem fizették ki őket. Nem a pénz mozgott, hanem a birtokok, jövedelmek tényleges vagy fiktív gazdái. Minthogy az Alsó-Ausztriai Kamara nyilvántartotta ezt az adósságát, természetes, hogy neuhofi Nikolaus Jurisiccsal szemben is elismerte ezt. Világosan látható tehát, hogy milyen különbség van egy uradalom tényleges és a nyilvántartott értéke között. Ez volt az oka annak, hogy olyan elképesztő felhajtó erő működhetett, amikor egy-egy uradalom alkujába bocsátkoztak. Tulajdonképpen mindkét fél érdekében állt ez, ameddig nem az udvar volt a visszavásárló. Van egy adatunk 1515-ből a kismartoni összegekre: SORSZÁM JOGCÍM ÖSSZEG GULDEN BEN 1. 2. I. Miksa velencei hadjáratára adott kölcsön A kismartoni vár építésére 7000 3000 3. Veit von Fürst diplomáciai útiköltsége 3000 Végösszeg 13.000 6. táblázat A kismartoni uradalom zálogösszegének szerkezete 1515-ben "^ Horváth F., 1984- 579-580. p., tekintettel arra, hogy Scheyb adatgyűjtése a Horváth-féle részleges forráskiadásban elérhető. Mistelbach an der Zaya és Dürnkrut is Korneuburgtól észak illetve északkeletre található. 32 ' ÖStA FHKA AHK NOHA G-68./A. Herrschaft. 1-5. fol. Bécs, 1530. jún. 27. Pfandtbeschreibung. 328 Prickler, H., I960. 26. p. 78
