Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Uradalom és város konfliktusa - Kőszeg uradalma és városa

A vita hosszú ideig elhúzódott. Kőszegnek ezért nemcsak ideje, hanem megfelelő embere is volt a felkészülésre. A kirchschlagi születésű Paul Dauchner személyében jogvégzett jegyzővel rendelkezett.

286 Dauchner 1559 és 1593 között először iskolamesterként, majd jegyzőként, végül pedig bíróként szolgálta a várost.

287 1559 és 1560 között Dauchner állította fel az első kőszegi hivatali formuláskönyvet („Formularbuch"). Ebből jegyzők, írnokok, prokurátorok, a városi bíróság, továbbá a tanács személyzete és hivatalviselői tájékozódhattak a peren kívüli, illetőleg a peres eljárás szabályairól és gyakorlatáról, a bizottsági munkáról, továbbá mindezek szóbeli és írásbeli elintézésének módjáról. A gyűjtött anyag egy része soproni mintákat tartalmaz, de a nagyobb rész Bécsből, valamint az egyetlen példa Linzből származik.

288 Az 1570-től vezetett kőszegi telekkönyvet is ő indította el, de nem kevés érdeme volt aló. századi városi statútumok és mustrajegyzékek összeállításában is.

289 Dauchner jegyzőnek nem volt könnyű dolga. Az udvar ugyanis elszánta magát arra, hogy az ausztriai zálogon lévő uradalmakban és városokban mindent az alsóausztriai minták szerint szervez meg. Kőszegen nem is a jegyzővel volt baj, hiszen ő a magyarországi gyakorlatot nem is ismerte. Inkább az vezette az udvart, hogy alsó-ausztriai jelölt kerüljön az uradalom élére. Ez azzal járt, hogy a kormányhatóságoknak a zálogbirtokost kellett támogatni. Ezért amikor 1569 novemberében Kőszegre érkeztek a bécsi elszámoltató biztosok, magatartásukon jól lehetett érezni az uradalom iránti elfogultságot. Ez az elszámoltatás lett a második stáció. A biztosok elsőként a „Landrecht" kérdését vetették fel. Mint fentebb láttuk, a városi pallosjognak, a „iurisdictio maior"-nak az uradalomra is kiterjesztett gyakorlatát „Landrecht" kifejezéssel jelölték, mely azt jelentette, hogy a gonosztevők kihallgatását és az ítélet-végrehajtás jogát az egész kőszegi uradalomra vonatkozóan a város gyakorolta.

290 A biztosok azonban a „Landrecht" gyakorlását nem akarták Kőszegnél hagyni. Emellett arra törekedtek, hogy a készülő, új urbáriumban Kőszeg privilegizált földesúri városnak minden kötelezettségét felvegyék. Ezért átnézték a szolgáltatások teljes listáját. Akadt olyan városi adónem is, amelynek kezelését az uradalomra bízták. Ilyen volt a „Wochenpfennig", az ispotályföldek adója és a sókamara, jóllehet a sójövedelmet még I. Ferdinánd adta Kőszegnek.

291 Ugyanakkor a bormérési adó megváltását, továbbá a hegyvámot is beszerkesztették az urbáriumba. Ez érthető, hiszen ezek földesúri szolgáltatások voltak. Szaivert, 1971. Paul Dauchner nevét az 1549-ben beiratkozottak között találni. 7 Bariska, 1986b. 126. p. 6

Mollay, 1988. 356. p. 9 Bariska, 1986c. 259-260. p. ' VaML KFL Tk. Lvt. 110. sz. 1569-1572. A kőszegi uradalom ekkor a következő 13 helységre terjedt ki: Szabadbáránd (Ungarisch-Warasdorf), Locsmánd (Lutzmannsburg), Répcesarud (Frankenau), Németzsidány (Roggendorf), Felsó'szakony (Oberzagersdorf), Alsószakony (Unterzagersdorf), Tömörd (Tematen), Asszonyfa (Frauendorf), Genes (Gensdorf), Pöse (Petscharn), Ludad (Luding), Lukácsháza (Lukatschhofen), Doroszlő (Grieselsdorf). 1 VaML KFL KVT Act. Mise. Bécs, 1545. dec. 12. 7!