Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Uradalom és város konfliktusa - Kőszeg uradalma és városa

A végső tárgyaláson nem kevesebb múlott, mint az, hogy ki tud-e szabadulni a város abból a csapdából, amelyet 1569-ben és 1571-ben az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara, az általa kiküldött bizottságok és az uradalom állított. Az 1571-ben készült szerződés azt mutatja, hogy ez nem sikerült maradéktalanul, bár Kó'szeget 1572-ben az Alsó-Ausztriai Kamara közvetlen irányítása alá helyezték.

292 A vita végső szakaszában is nehéz kérdésekben kellett dűlőre jutni. Ez a szakasz volt a vita utolsó stációja. A város ragaszkodott ahhoz, hogy a területén lévő házak mindegyike adóalapot képezzen, függetlenül tulajdonosa rendi állásától. Ez alkalmat adott arra, hogy a várhoz és a városhoz tartozó területet végképp el lehessen egymástól választani. Azért, hogy létrejöjjön a területi autonómia, ahol a város közössége tulajdonosként gyakorolhatta a hatósági jogosítványokat.

293 Mint látni fogjuk, az ilyen elkülönítések nélkül minden önkormányzati alapjog tisztázatlan maradt volna. Ebből származott a belső bor- és sörpiac körül kirobbant vita is, mivel a város nem engedhette meg magának, hogy az elővárosokban urasági bor- és sörmérés folyjon. Ezekben az egyedi követelésekben lényegében az az igény fogalmazódott meg, hogy az uradalom határigazításokat kérjen a város kárára. Ez érintette volna az erdőhasználatot is. E kérdésben nagy jelentősége lett annak, hogy a korábbi, 1337. és 1391. évi határlevelek rendelkezésre álltak, de méginkább annak a ténynek, hogy a 16. században sor került ezek ismételt megerősítésére.

294 Dauchner jogi felkészültségére is szükség volt természetesen. A doctor utriusque jártas volt a római jogban is. Jó érzékkel munkálta ki a város és uradalom elkülönítését „zwei underschiedliche und disticta corpora",

295 azaz két külön testre, hogy ezáltal tiszta jogi viszonyok jöjjenek létre. Meg kell jegyeznünk, hogy Kismartonnál a 16. században számos kérdésben azért nem sikerült tiszta jogi helyzetet teremteni az uradalom és a város között, mert Kismarton, továbbá néhány falu - így Kishöflány (Kleinhöflein), Lajtaszentgyörgy (St. Georgen am Leithagebirge) és Darázsfalu (Trausdorf an der Wulka) - között csak 1611-ben sikerült a határokat véglegesen rögzíteni.

296 Igaz, erre az is magyarázatot ad, hogy maga az uradalom is csak a 15. század közepére alakult ki.

297 Kőszeggel összevetve ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez a folyamat Kőszegen már 1354 és 1381 között lezárult. Minthogy mindkét város szigetszerűen ékelődött be az őt körülvevő uradalomba, annak egyre nagyobb jelentősége lett, hogy a határok mielőbb rögzüljenek. 292 VaMLKFLTk. Lvt. Pőts. II/3. Bécs, 1571. jún. 1. Accorda. 293

Mezey, 1996a. 134. p. 294 ÖStA FHKA AHK NOHA G-68./B. Stadt. 3-6. 1353-1507. fol. Verdeutschung deren von Güns Freyhaiten; ÖStA FHKA AHK NÖHA G-68./B. Stadt. 49-54. fol. Der von Gyns New Bewilligung Irer Aufgehobten Freyhaitten. 295 VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1569. nov. 18. 296

Gruszecki,1963.322.p. Prickler, H., 1972. 43. p. Ekkor Kismartonon kívül a következő 14 község illetve községrész került a pertinenciába: Lajtaszentgyörgy, Sérc (Schützen am Gebirge), Selegszántó (Antau), Vulkapordány (Wulkaprodersdorf), Szentmargitbánya (St. Margarethen), Oka (Oggau), Oszlop (Oslip), Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza), Darázsfalu, Kishöflány, Feketeváros (Purbach am Neusiedler See), Illmic (lllmitz), Mosonbánfalva (Apetlon), Martenhofen illetve néhány kisebb márci, nezsideri és ruszti birtokrész. 298 Bariska, 1979. 74-75. p. 72