Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Uradalom és város konfliktusa - Kismarton uradalma és városa
gáltatásaival egyetemben. 2 ' 1 A kérdés tehát az volt, vajon el tudja-e érni valamely település, hogy közvetlen kamarai igazgatás alá kerüljön. Azaz, hogy - az osztrák várostörténeti kézikönyv szakzsargonjával élve - földesura a mindenkori főherceg vagy tartományúr lesz, vagy valamely más zálogbirtokos. Ez utóbbi esetben ugyanis a zálogösszeg kifizetése után a zálogbirtokos úrbéres településévé vált az adott helység. A záloggal pedig, miként ezt említettük, a föld zálogával közigazgatási, igazságszolgáltatási, sőt katonai jellegű jogosítványokat is szerzett a mindenkori zálogbirtokos. Kismarton uradalma és városa A település számára az egyik legdöntőbb kérdés az maradt, hogy mennyit tud átmenteni korábban megszerzett privilégiumaiból. A szabadalmak folytonosságát csak a mindenkori uralkodó biztosíthatta. Kismarton 1371-ben földesúri mezőváros lett, majd ezt 1388-ban, 1428-ban, 1556-ban, 1611-ben és 1621-ben újra megerősítették. 272 Azaz a zálogbirtoklás alatt a mezővárosi státusz folytonossága biztosítottnak látszott. Mint fentebb láttuk, Kismarton uradalma 1547 és 1571 között Hans von Weispriach kezébe került, aki azonban nem volt hajlandó a mezőváros szabadalmaihoz igazodni. Éppen ez késztette I. Ferdinándot, hogy 1556-ban megerősítse Kismarton minden addigi szabadalmát. 273 Hans von Weispriach azonban kihasználta kitűnő udvari kapcsolatait - felesége I. Ferdinánd Anna nevű leányának nevelője volt a bécsi udvarban -, 274 így a szabadalmak érvényesülését az újbóli megerősítés sem tudta garantálni. 1566 decemberében mégis megszületett II. Miksa rendelete. Ebben azt az uradalom és a város közötti vitát kísérelték meg tisztázni, amely alapvető önkormányzati jogokat érintett. Eszerint Kismarton bíróválasztása uradalmi ellenőrzés alá került, hiszen a megerősítés joga Weispriachnál maradt. Az AlsóAusztriai Kormányszék azonban ellenvetés esetére fenntartotta magának a jogot a végső döntésre. II. Miksa úgy határozott, hogy a kismartoni ítéletekkel szemben elsőfokon az uradalom zálogbirtokosához, másodfokon viszont az Alsó-Ausztriai Kormányszékhez lehet fellebbezni. Az utasítás az uradalomtól szigorú pártatlanságot várt el. 273 A rendelet értelmében Weispriach az úrbéri adó megfizetésén túl nem kötelezhette a kismartoniakat robotra. Ez azt jelentette, hogy a robot kérdését illetően az 1549. évi gyakorlathoz kell visszatérni. Weispriach így az előző zálogbirtokos, Moritz von Fürst és a város közötti egyezség betartására kényszerült. Érdekesség, hogy az uralkodó a pallosjogot az uradalomnál hagyta, 276 majd ezt 1567 nyarán külön meg is erősítette. A városbíró tehát nem kapta meg a pallosjog gyakorlására felhatalmazó levelet, noha arra biztatta, hogy folyamodjon érte. Kismarton tehát közel állt ahhoz, hogy pallosjogot kapjon. 271 Bakács, 1963. 190. p.; ÖStA FHKA AHK NOHA G-68/A. Herrschaft. 1569. Nr. 1194. Urbar Güns; Hajszán, 1993. 24-26. p. 272 Zelfel, 1996. 65. p. 273 Gruszecki, 1963. 320. p. 274 Ernst, 1963c. 18. p. 275 Homma, 1963. 329-330. p. 276 Prickler,H.,1998.37.p. 68
