Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Uradalom és város konfliktusa - Kőszeg uradalma és városa

Végül II. Miksa 1569-ben elrendelte az uradalom teljes felülvizsgálatát. Ebben a várost arra kötelezték, hogy a bűnügyekben működjön együtt az uradalommal. Változott a bíróválasztás rendje, de változott a fellebbezés rendje is. A bírót a főhercegnek vagy a kormányszék hivatalvezetőjének kellett bemutatni. Fellebbezni a főherceghez vagy kormányszéki hivatalvezetőjéhez lehetett. Itt döntöttek a bíró megerősítéséről, valamint a pallosjoglevél kiadásáról is. Az urbáriumba foglaltak egy része a gyakorlatban mégsem teljesült, a pallosjog ugyanis az uradalomnál maradt, sőt II. Rudolf csak azt csak 1581-ben adományozta a városnak.

277 Ezt az urbáriumot kamarai bizottsági felmérés előzte meg, melyre Kismarton egy 14 pontból álló észrevétellel reagált. Ebben panaszt tettek Weispriach zsidó alattvalóira, főleg a kereskedelem, a kézművesség és az ingatlanforgalom területén okozott károkért.

278 Észrevételezték azt is, hogy a házadót nem városi célokra fordítják. Mindezek mellett kifogásolták, hogy a zálogösszeg emelésével a város terhei is növekedtek. Tiltakoztak továbbá amiatt, hogy Weispriach magasabb boradót akart bevezetni. Néhány konkrét követelésen, így a legelő- és halastóhasználaton, az ispotály nyitásán túl, a szabad bíróválasztás régi jogát, továbbá az uradalmi pallosjog gyakorlását is magának követelte a város. Ez utóbbi meglepetés, de Kismarton nem állt vele egyedül.

279 Kőszeg uradalma és városa Érdemes a tanulságok levonása előtt a kőszegi helyzettel is megismerkedni. Elvileg a kőszegi privilégiumok folytonosságához sem fért kétség. Elvileg, hiszen amikor I. Ferdinánd 1533-ban megerősítette az előző uralkodók által Kőszegnek adományozott kiváltságokat, akkor valóban a korábbi kiváltságok folytonossága mellett döntött.

280 A gyakorlat azonban rácáfolt ezeknek a kiváltságoknak az érvényesítésére, miként azt az alsó-ausztriai rendek ellenállása is megmutatta. Azt már tudjuk, hogy Jurisics Miklós oldalági rokona, Nikolaus Jurisics am Neuhhof 1556 és 1572 között visszakapta a kőszegi uradalom zálogát. Ennek alapja az volt, hogy a zálog örökjoga az oldalágra, tehát Jurisics Miklós unokaöccsére is kiterjedt, akit a híres nagybátyával való megkülönböztetés céljából a forrásokban szereplő nevén, neuhofi Nikolaus Jurisicsként említünk. Neuhofi Jurisics Hans Weispriach vejétől, Christoph Teufeltől vette át az uradalmat. O az uradalom, valamint a város javainak kíméletlen felhalmozója volt. E tekintetben sokban hasonlított Hans Weispriachhoz. Neuhofi Jurisics működése során jelentősen megnövekedtek a belső konfliktusok uradalom és a város között, amelyek azonban nem magyarázhatók kizárólag személyes tulajdonságaival. Ennek lehetőségét a zálogrendszer is magában hordta, hiszen a zálogbirtokos érdekelt volt a jövedelmeinek és hatáskörének bővítésében. A kamarai birtok zálogba adásában pedig az udvar volt érdekelt. Kölcsönös egymásrautaltság volt ez, *"' Homma, 1963. 330. p. z78

Homma, 1963. 343. p. 279 Gruszecki, 1963.320. p. 280 VaML KFL Tk. Lvt. 55. sz. I. Ferdinánd oklevele. Bécs, 1533. máj. 28.; Horváth F.- Kiss, 1963. 72. p. 09