Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Uradalom és város konfliktusa
lyett általa kidolgozott centralitási pontrendszer szerint elemezte a magyar városokat: 1. Uradalmi központ, rezidencia, 2. Bíráskodás és hiteleshely, 3. Pénzügy-igazgatási központ, 4. Egyházi igazgatás, 5. Egyházi intézmények, 6. Egyetemre járók száma, 7. Céhek, 8. Úthálózati csomópont, 9. Vásárok és 10. Jogi helyzet. Kubinyi természetesen e csoportot is tovább finomította. 266 Ennek alapján Kőszeget a megszerezhető 60 pontból 18 pontra értékelte, 26 ' míg Csepreg 17, Kismarton pedig 22 pontot kapott. A számunka releváns települések közül e rendszerben Fraknó hat, Kabold hat, Sopron pedig 39 pontra érdemesült. 268 Kismarton tehát négy ponttal előzte meg Kőszeget. Ez első látásra mindenképpen meglepő, hiszen Kőszeg összehasonlíthatatlan jobban „rajtolt", Kismarton azonban - mint látni fogjuk - egyenletesen fejlődött akkor, amikor Kőszeg visszaesett. Mint említettük, a zálogtérségben - Sopron 1463-ban, majd Rohonc 1502-ben történt kiválása után - tulajdonképpen két olyan település maradt, amelynek a 17. század derekán sikerült elérni az országrendiséget: Kismarton és Kőszeg. Az osztrák várostörténet-írás legutóbb 1996-ban jelentette meg a burgenlandi városok kézikönyvét, és ebben már a német várostörténeti kézikönyvek szerkesztési alapelveit alkalmazták. Nem kevesebb, mint 20 tárgyszót, ezen belül pedig összesen 62 alcsoportot nyitottak. Egy tárgyszó és alcsoportjának érzékeltetésére, bemutatjuk azt, amelyik e fejezettel kapcsolatos. A városok jogállásara vonatkozó, 4. csoport a következő: 4- „Stadtherr, Stadtwerdung, Stadterhebung" (A város földesura, várossá válás, várossá emelés) - a. „Stadtherr/Ortsobrigkeit" (A város földesura/a helyi joghatóság), b. „Erwähnung als bürgerliche Siedlung" (Városi településként történő említés), c. „Stadtcharakter, Privilegien, Stadterhebung" (A város jellege, privilégiumok, várossá emelés). 269 Mint látható, elég nehéz a német egyszavas vagy jelzős fogalmak magyarra való átültetése, mégis ez a tárgyszó tartalmazza az adott település jogállásával kapcsolatos tudnivalókat. Azt a folyamatot, melynek során a várossá válás megvalósult. E folyamat mindkét esetben másként zajlott le, mégis számos ponton hasonlóságok figyelhetők meg, hiszen a városi fejlődés kategóriái - Kubinyi András kutatásai nyomán - ma már jólismertek. 270 Részünkről azonban itt elsősorban arra koncentrálunk, hogy az osztrák zálogra került Kismarton és Kőszeg milyen módon tudott kiszabadulni az uradalom kötelékéből. Mindenekelőtt le kell szögeznünk az a tényt, hogy Kismarton és Kőszeg az adott záloguradalom úrbéres városaként került a kamarai zálogszerződésekbe. Amikor az Alsó-Ausztriai Kamara eldöntötte egy uradalom zálogkihelyezését, akkor nem kötött külön szerződést a két városra, így Kismartonra és Kőszegre sem. Kamarai birtoknak tekintették őket, de a kamarai záloguradalom részének. így állíttatta fel az Alsó-Ausztriai Kamara mindkét uradalom urbáriumát 1569-ben, benne Kismarton és Kőszeg szolKubinyi, 1990. 325. p. Kubinyi, 1990.328. p. Kubinyi, 1996b. 142-143. p. Deák, 1996. Kubinyi, 1990. 325. p. 14. sz. jgyz. 67
