Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Az alsó-ausztriai rendi hatóságokról
Tudunk kó'szegi példát is hozni. Kőszeg városa aló. század második harmadától rendszeres adóengedményekben részesült. Többek között az úrbéri adó felhasználásával modernizálták 1530 és 1563 között a város teljes védelmi rendszerét. 252 1564-ben azonban a bécsi udvar az Alsó-Ausztriai Kamara tanácsára megreformálta a támogatást. Nem a regálék közvetlen átengedésével, hanem a rendek által bérelt italmérési adó kiváltásával folytatta a támogatást. 253 Ennek bérlete ugyan a kőszegi domínium uránál volt, ennélfogva az udvarnak ó't is kárpótolni kellett. 254 Ez olyan támogatási csomag volt, amelyben a támogatás összegét hol az úrbéri adó, hol a harmincadkedvezmény, hol pedig az italfogyasztási adó kó'szegi hányadában jelölték meg. 1564 és 1574 között példának okáért elvonták belőle a marhakereskedelem után járó kedvezményt, de visszaszármaztatták az italmérési adónak a városra eső részét. 1574 és 1589 között pedig maga város vette bérbe az Alsó-Ausztriai Kamarától. 255 Mindez igen jó példája annak, hogy ha az udvar és a rendek érdekei egybeestek, akkor meg is találták a módot az együttműködésre. Hogy jogtörténeti szempontból miként intézményesült ez az együttműködés, arra alább, egy külön fejezetben visszatérünk. A tartományi és a rendi szervek és hatóságok teljes szervek teljes kiépülésének folyamatát nincs módunk itt ezúttal felvázolni, egy dologra azonban felhívjuk a figyelmet. A védelem céljait követve, továbbá az úgynevezett „Landfrieden", azaz a tartományi béke megőrzésére négy negyedre (kerületre) osztották az országot, nevezetesen a „Viertel unter dem Wienerwald" (délkeleti rész), a „Viertel ober dem Wienerwald" (délnyugati rész), a „Viertel unter dem Manhartsberg" (északkeleti rész), valamint a „Viertel ober dem Manhartsberg" (délnyugati rész) elnevezésű kerületekre. 236 Ezek a katonai, rendészeti kerületek még a 15. század első felében keletkeztek. A zálogtérség lényegében az első kerületbe tartozott. Mustrára az alsó-ausztriai Unterwaltersdorf mellett kijelölt terepen kellett megjelenni. Itt a kiállított fegyvereseket az alsó-ausztriai zsoldos kontingensek mellé sorolták. Parancsnokuk a délkeleti kerület kapitánya, a „Viertelhauptmann" volt. Ez a beosztás az 1532. évi kőszegi ostrom idején még nem volt gyakorlat, ugyanakkor nem tagadható, hogy a Rábán túl létrejött a török elleni védelem alkalmi, területvédő összefogása, méghozzá a nyugat-magyarországi, az örökös tartományok és a szlavóniai rendek jóvoltából. Ez a laza, de hatékony együttműködés akkor bomlott fel, amikor az örökös tartományok rendi erőit Bécs védelmére rendelték. 23 ' Egyet kell értenünk Pálffy Géza azon megállapításával, hogy ez az időszak már az osztrák rendek katonai aktivizálódásának ideje volt. Ráadásul Jurisics személyében olyan katona-diplomata került a kőszegi vár élére, aki még főhadparancsnokként jó tapasztalatokat 12 Bariska, 1982c. 249. p. ' 3 VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1564. ápr. 24. i4 VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1564. okt. 6. i5 Bariska, 1992a. 260-261. p. i6 Hellbling, 1956.124-125. p. Bariska, 1982a. 111. p.: Hans Wemecker krajnai főkapitány levele a krajnai rendeknek. Graz, 1532. aug. 15.; Bariska, 1982d. 28-29. p.; Bariska, 1983. 101-104-p. 65
