Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - A magyar történetírás és a záloghelyek

Azt tárgyilagosan leszögezhetjük, hogy az osztrák és magyar történészek együttműködésének vagy az osztrák fél közvetlen kutatási felkérésének mindig nagy volt a nyeresége. Erre igen jó példa Zimányi Vera munkássága. Egyfelől azért, mert a megbízó így közvetetten nagy magyarországi forrásbázist tudott bevonni a feltárásba, másfelől pedig azért, mert a magyar történeti kutatások ellensúlyozták a szemléletben és az irodalomismeretben is minduntalan megjelenő egyoldalúságot. Miután ugyanis a magyar kutatók számára nem volt nyelvi akadály, ennélfogva kutatásaik nyomán mind birtoktörténeti, mind gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból jóval korszerűbb elemzések születhettek a térségre - így többek között a nagymartom (Mattersburg) kerület záloguradalmaira

00 - vonatkozóan. A félreértések elkerülése végett egy magyarázattal még okvetlenül tartozunk, mégpedig arra vonatkozóan, hogy miért nem részletezzük itt a magyar történetírás eredményeit. Nevezetesen Bácskai Vera, Ember Győző, Kubinyi András, Mályusz Elemér, Szűcs Jenő munkáit, amelyek a történeti Nyugat-Magyarországra is vonatkoznak. Ezt Kubinyi András példáján szeretnénk bemutatni, akinek kutatásait a nemzetközi szakmai közvélemény is régóta ismeri és elismeri. A Hunyadi- és a Jagello-kor történetének legújabb, forrásszintű, elemző és szintetizáló feltárása, illetőleg újraértelmezése az ő nevéhez fűződik. A korabeli államhatalom szerkezete, a nagybirtok hatalmi politikája, a nagybirtok és a jobbágyság, az egyház és az országos politika, az egyházi rendtörténet, a városok késő középkori fejlődése és országrendisége, a távolsági kereskedelem, a köznemesség és a polgárság története, a demográfia és a zsidóság története egyaránt részei ennek a kutatásnak. Elemzései közül többet régiószinten végzett el. Tekintettel arra, hogy számos ponton lehet - főleg összehasonlító módon - hasznosítani Kubinyi eredményeit, akkor térünk ki a Kubinyi-bibliográfia adataira, amikor azok zálogtérség kutatásaival egybevethetők. Ez a megoldás kínálkozik példának okáért Pálffy Géza, Gecsényi Lajos és mások publikációira is. Jellemző, hogy Pálffynak a Győri Főkapitányságról szóló munkájának is van több olyan vonatkozása - így a hadügy irányításának elitje, a védelemre fordított költségek és a zálogjövedelmek kapcsolata stb. -, amely a zálogterületet is érinti.

61 Csak így értelmezhető az a tény, hogy a magyar szakirodalom szűkebb és egyben tágabb is az osztrák történetírásénál. Ugyanakkor tény, hogy Kubinyi András kutatási korszaka öleli fel a nevezetes, 15. századi szerződéseket is. Ezeket mind az összefoglaló művekben, mind a szűkebb évkort felölelő publikációkban helyértékük szerint elemzi.

62 Ez érvényes az osztrák és német történetírásra, így például Nehring és Wiesflecker műveire is.

63 Az 1491. évi szerződés országgyűlési eseményeit vizsgálta Szabó Dezső is, Zimányi, 1968.; Prickler, H., - Zimányi, 1974.; Zimányi, 1981. Pálffy, 1999a. Például a 9. fejezet, a Győri végvidék archontológiájában és életrajzi adataiban találhatók olyan .személyek, akik fontos szerepet játszottak a zálogterület történetében, pl. Teufel, Königsberg, Vels családok egy-egy tagja. 228-268. p. Kubinyi, 1991b.; Engel - Kristó - Kubinyi, 1998. 217-221., 332-333. p. Nehring, 1975. 202-217. p.; Wiesflecker, 1959. 26-45. p. 28