Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Záloghelyek és a történeti irodalom - A magyar történetírás és a záloghelyek
Mindezek mellett két osztrák kezdeményezésű konferencia-sorozatról azonban semmiképpen nem szabad elfeledkeznünk. Nevezetesen az 1969 óta rendszeresített, osztrák, magyar, szlovén és horvát részvétellel folyó „Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion"-ról, amelyre évente váltakozó helyszínen kerül sor, továbbá az 1982 óta a burgenlandi Városszalónakon (Stadtschlaining) megtartott „Szalónaki Beszélgetések" címet viselő történész-konferenciáról. Utóbbi, eddig megjelent köteteire is lesz módunk utalni, hiszen az osztrák, magyar, horvát, szlovén, cseh és szlovák kutatók referátumainak túlnyomó része a történeti Nyugat-Magyarországra vonatkozik. Ez utóbbi konferencia anyaga a „Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland" sorozat részeként látott napvilágot. Egy fontos megjegyzéssel még tartozunk. A disszertáció kéziratát 2002 januárjában lezártuk. Elisabeth Gmoser kitűnő könyve ezután látott napvilágot. E könyv szerzője ezért nem tudta Gmoser munkáját a disszertációba beépíteni. 36 A magyar történetírás és a záloghelyek A magyar történetírás nem gondozta az osztrákhoz hasonló ügybuzgalommal a Habsburg-zálogtérség ügyét, ám ennek ellenére mégis többet tett, mint a szepesi zálogvárosok esetében. Itt hangsúlyoznunk kell még egyszer, hogy nem általában a történeti Nyugat-Magyarország szakirodalmáról van szó, hanem az elzálogosított területekre vonatkozó szakanyagról. A szorosan vett Habsburg-zálogtérségre iránt először a trianoni szerződés irányította rá a figyelmet, többek között olyan kiváló tudósok érdeklődését, mint Domanovszky Sándor és Házi Jenő. 3 ' Domanovszky mindenekelőtt magyar alkotmánytörténeti érveket sorakoztatott fel, noha végig érezni az átpolitizálás veszélyét. Világosan megfogalmazta, hogy Bécs ezeket a területeket az osztrák örökös tartományok határőrvidékének tekintette, és azokat I. Ferdinánd óta szervesen be akarta illeszteni a birodalomba. Ez egészen más felfogás, mint amit Aull és Brunner mondott az I. Ferdinánddal kezdődő folyamatról. Tárgyunkat illetően Horváth Ferenc részleges forrásközlését is meg kell említeni. Horváth 1984-ben és 1985-ben Franz Christoph Scheyb, az alsó-ausztriai rendek levéltárnoka, az egykori római és nápolyi követségi titkár 1754. évi anyaggyűjtésének részleges közlésére, fordítására és forrásmagyarázatára vállalkozott. 58 Scheyb azt követően látott hozzá a forrásgyűjtéshez, hogy Mária Terézia 1751-ben az alsó-ausztriai tartományi gyűlésnek utasítást adott arra, hogy véglegesen tisztázzák az úgynevezett Lajtahatárt. Scheyb elemzését fontos adaléknak tekintjük a későbbiekben az egykorú osztrák kormányzati álláspont magyarázatához. 59 Gmoser, 2002. 57 Domanovszy, 1920a.; Domanovszky, 1920b., Házi, 1923a.; Házi, 1931. 58 Horváth F., 1984.; Horváth F., 1985., amely szöveg a ÖStA HHStA HS W 170. sz. jelzete alatt található forrás részleges, sok hibával terhelt közlése. A kézirat címe és szerzője: „Historische Abhandlung zu Rechtmässiger Bestimmung der Österreichischen Grämen im Viertel Unter Wiener Wald gegen Ungarn verfasset von dem N[ieder] Österreichischen] Staats-Secretario Franz Christoph von Scheyb 1754. Besondere Abhandlung von Günz (Hungária Koeszeg)"- 1. 278-305. fol. 59 Schlag, 2001. 27. p. 27
