Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A visszacsatolás és annak ára - Kismarton és Kőszeg szabad királyi városi státusza
Benedek alispánok - elé terjeszthette szabadalmait. 632 Ez a magyar kormányszervek hathatós támogatása nélkül nem sikerült volna. A Sopron és a Vas vármegyei nemesség ugyanis kemény ellenállást tanúsított. Kismarton esetét részleteiben nem ismerjük, ám éppen Esterházy László gróf és Kismarton összeütközése mutatja, hogy ez a történet sem lehetett egyszerű. Kismarton és Kőszeg szabad királyi városi státusza Voltaképpen a szabad királyi várossá emelés, azaz az országrendiség jogának megszerzése már más történet. Valójában nem tartozik a szűken vett tárgyunkhoz, só't a zálogkorszak időkeretét is szétfeszíti. Mégsem lehet annak tárgyalásától eltekinteni, noha nem követjük azt a gyakorlatot, hogy magát az eseményt túlértékeljük. 633 Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a két város nem a véletlennek köszönhette a szabad királyi városi rang elérését, mellyel át tudták törni a felülről lefelé zárt rendi társadalom falát. Kismarton 16.000 rajnai aranyforinttal és 3000 vödör borral tudta megváltani új státuszát, 634 míg Kőszeg ugyanezért 25.000 rajnai aranyforintot fizetett és 1300 vödör bort szállított. 633 A bort mindkét esetben „teutsches Maß", vagyis német mérték szerint kérték. 636 Egy vödör bor ára akkor 3 rajnai arany volt, azaz átszámítva a kismartoni borszállítás 9000, a kőszegi 3900 rajnai aranyat ért. Kismartont így összesen 25.000, Kőszeg pedig 28.900 rajnai aranyért tudta megváltani magát, mely összegeket a bécsi udvari fizetőhivatalba kellett befizetni. Ez a magánjogi szerződés kapott közjogi jelleget, amikor az 1649. évi 39. te. Kőszeget, a 40. te. pedig Kismartont felvette a magyar diéta tagjai közé. 637 A törvénycikkelyek megfogalmazása szerint az uralkodó az uradalmakkal együtt az érintett városokat „az ország joghatósága alá helyezte". A két törvénycikk azt is megemlítette, hogy a szabad királyi városokhoz hasonlóan, ülés- és szavazati jogot kaptak, amellyel egyben kötelességük lett magukat „az ország törvényeihez és rendeletéhez tartani'. A perrendtartásról azonban az uralkodói pátensek, illetőleg azok rövidebb, a megyékhez küldött változatai szóltak. A kőszegi szerint „a fent nevezett Kőszeg városát, miután a királyi tárnokmester fellebbvitele és bírósága alá helyeztük, ezután tartozzatokmind peren kívül, mind peres eljárásban szabad királyi városunknak tartani, annak tekinteni, elismerni, nevezni és annak meg is tartani". 635 Ekkor a szabad királyi városi státusz és a tárnoki szék fellebbviteli fóruma már egyet jelentett. A 15-16. században a hét, majd nyolc szabad királyi (tárnoki) város - közöttük Sopron - mintegy kisajátította a tárnoi2 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1648-1649. 86. p. Kó'szeg, 1648. nov. 13. 13 Auguszt, 1921a.; Auguszt, 1921b. 14 Zelfel, 1996. 65-p. ' VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1648. okt. 21. „Contract, so mit dar Statt Güns aufgerichtet". Kőszegen lényegében ez volt érvényben. Egy vödör 10,192 liternek felelt meg. Lásd Prickler, H., 1986. 86. p. Azaz a fenti szerződés értelmében lényegében 132 hektó bort kellett volna Bécsbe, Pozsonyba illetve Győrbe szállítani. Mint kiderült a 24 szekér bort végül mind Bécsbe vitték. Lásd Bariska, 2000a. 97-98. p. 17 III. Ferdinánd 1649. évi decretuma. 39., 40. te. MT, 1608-1657. 470-471. p. 15 VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1648. nov. 6.; VaML KFL Tk. Lvt. 98. sz. 145
