Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A visszacsatolás és annak ára - Kismarton és Kőszeg szabad királyi városi státusza
ki széket. 639 Megítélésünk szerint ez a körülmény átrendezte a fellebbviteli fórumokat és hierarchiáját. Csak a 16-17. századra alakult ki ebben az ügyben egyfajta stabilitás. Buda és Pest elvesztésével ugyan a létszám hatra csökkent, de a 17. századra így is 11 tárnoki várost tart számon a történetírás. 640 Érdekes egybevetni ezt az adatot a 15. század végi állapotokkal. Kubinyi András „a szabad polgár lakossággal rendelkező" 6 * [ királyi városok közé 18 várost sorolt, amelyek között természetesen nem csak a tárnoki joggal élők kaptak helyet. Ahhoz, hogy egy város a magyar rendi jogok részesévé válhasson, minden óvásra jogosult jogi vagy természetes személlyel szemben biztosítani kellett magát. Ezért Kismarton és Kőszeg az összes fontos privilégiumlevelét felterjesztette az udvarhoz. Ezek képezték az alapját a pátenseknek is. Ennek az a magyarázata, hogy Kismartonnak az Esterházy, Kőszegnek pedig a Széchy család elől kellett kiváltania magát. Nyugat-Magyarországot a háborúk és felkelések az ország többi részéhez képest viszonylag megkímélték a török korszakban, de nem kerülte el a „pénzmérleg lebillenése és koppanásakor". Ez volt a harmincéves háború fedezésére kiadott alacsony nemesfémtartalmú pénzek forgalomba hozatalának egyik következménye. Egyetlen termék ára emelkedett ekkor, nevezetesen a boré. 642 Ha valami magyarázatot ad a Kismarton és a Kőszeg iránti érdeklődésre mind az udvarban, mind a rendek között, az éppen az, hogy mindkettő bortermelő város volt. Egyértelmű, hogy a kivetett adók, a felvett kölcsönök és a szabad királyi várossá nyilvánítás mögött ennek az ágazatnak a teljesítménye állt. A városi szabadság árát borral fizették meg, hiszen a bor fizetőeszköz volt, ára pedig stabilan nőtt. Valószínű, hogy ezzel állt összefüggésben az is, hogy a bortermeléséről szintén nevezetes Rusztot is 1681-ben szabad királyi várossá emelték. 643 Kismarton és Kőszeg a rendi országba integrálva elkerülte, hogy lefelé csússzon, ám ez a rendi ország többször bizonyította városellenességét. A két város a városhierarchia eme legmagasabb fokára akkor jutott el, amikor a városok ügye maga is krízishelyzetbe került. A 16-17. század ugyanis egyfajta refeudalizációs folyamatot gerjesztett, melyre jellemző volt, hogy inkább a polgár kért bebocsátást a nemesség rendjébe, és nem fordítva. A városok esetében a kollektív nemesség elérése ekkor már nem számított korszerűnek. 639 Szűcs, 1955. 23-24. p. 640 Veres, 1968. 15-16., 106. p. 641 Kubinyi, 1994. 298. p. 642 Zimányi, 1985. 940-941. p. 643 Berger, 1996. 243. p. 146
