Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati hivatalok és tisztségek

kört követelte vissza magának, a tisztséget pedig az alsó-ausztriai kormányzat közvetlen ellenőrzése alá kívánta helyezni. Mindezeken túl, önálló tárgyalási jogkört követelt magának. Olyan túlfejlesztett hatalmat tehát, amely alapjaiban kezdte volna ki Kőszegen a városbírói intézményt. A választópolgárság, a „Gemein", azonban a városbíró mellé állt. A már kialakult, ráadásul 28 pontból álló szabályrendeletben rögzített gyakorlatra hivatkozva visszautasította Johann Inckhofer feltételeit. Ez a statútum azóta elenyészett, csak ennek a hivatkozásnak az alapján tudunk róla. Az 1615. évben kelt új szabályzat 21. pontja ki is mondta, hogy a polgárok és lakosok minden tekintetben a városbírónak tartoznak felelősséggel, azaz a polgárőrség irányítása is a bíró feladata maradt."

3 Kőszegen tehát azok a kísérletek, amelyek a bírói hatáskör megosztására irányultak, sorra elbuktak, így a városbíró a helyi közhatalom legfőbb szereplője maradt. Ehhez az is hozzájárult, hogy végül az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara sem támogatta a két intézmény ilyen végletes szembeállítását, jóllehet nélküle aligha fogalmazhatta volna meg Johann Inckhofer a maga követeléseit. Nyugodtan elmondható, hogy a helyi hatalom megosztásának kísérletében az új városkapitány eleinte kormányzati támogatást is kapott. A 12. táblázatban felsorolt hivatalok és tisztségek mindegyikének elemzésére nincs módunk, de néhány tanulság mégis figyelmet érdemel. Akár a városbiztonsági, akár a városgazdasági hivatalokat és tisztségeket, vagy a rendészet és adóigazgatás területét vizsgáljuk, meglepő fejlettségi szintről beszélhetünk. A tagoltság egyben a fejlettség valamilyen fokát jelenti. Mint fent említettük, egyes funkciók a városok által bérbe vett jövedelmek kezelésére jöttek létre: ilyen volt az italmérési adót beszedők („Zapfenmaßeinnehmer, Tatzeinnehmer"), egyébként elszámolásra kötelezett hivatala. Ez volt valamennyi közül az egyetlen, amelyet más magyar városokban nem ismertek. Nem is ismerhettek, hiszen az italmérési adó - mint fogyasztási adó - kifejezetten osztrák adó volt. Önmagában ez az egyetlen adat is igazolja, hogy a két város egykor alsó-ausztriai Habsburg-zálogban volt. Amit még érdemesnek tartunk kiemelni, az a szőlő- és bortermelésre, valamint a vásárrendészetre vonatkozó archontológiai elemek. Mind Kismarton, mind Kőszeg jelentős bortermelő város volt. Előbbiben a már 15. században 120 hektáron folyt a szőlőtermelés, Kőszegen pedig több mint kétszer akkora területen, egészen pontosan 300 hektáron."

4 Fentebb már említettük, hogy Kismartonban a kapások céhe már 1500-ban működött. Közvetett adatok szerint Kőszegen a kapások aló. században céhbe tömörültek, a legkorábbi ilyen közvetlen adatok 1574-ből és 1623-ból származnak."

3 A szőlőtermeléssel és a borgazdálkodással kapcsolatos tisztségek mind a városgazdálkodás, mind az adóztatás területén mindkét településen a legkorábbiak közé tartoznak. Nem volt olyan polgár, akinek ne lett volna saját szőlője vagy szőlőbirtoka, de nem is volt 555 Kolosvári - Óvári, 1904. 141-143. p. 554 Prickler, HL, 1970b.49.

p.; Prickler, H., 1974. 263-277. p.; Bariska, 2001c. "

5 VaML KFL KVT Act. Misc. 1574. máj. 7.; VaML KFL KVT Ülésjkv.. 1622-1629. 269. fol. Kőszeg, 1623. jan. 7. 124