Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati hivatalok és tisztségek

egyetlen olyan terület, amelyet ennyi rész- és generális szabályozás kísért volna, mint a szőlő- és bortermelést. A végrendeletek és leltárak első helyen a házingatlanról, ám közvetlenül utána mindig a szőlőkről szóltak. A borról mint fizetési eszközről nem is beszélve. A szőlő- és bortisztek között is volt rangsor, nyilván a funkcióból adódóan is. A pincemester hivatala azért volt magasabb, mert ő a városi borokért volt felelős, míg a hegymesterek, hegybírók viszont a hegyközségek belső rendjéért. A Szent Lőrinc-napjától szüretig választott szőlőpásztorok pedig a szőlőhegyek szezonális rendészeti feladatait láttak el. Ez utóbbiak választása - érthető okokból - nem volt tanácstagsághoz kötve, viszont fontos megjegyezni, hogy belsőtanácsost egyik tisztségre sem választottak. Azaz a számadásra kötelezett szőlő- és bortisztek mindig a külsőtanácsosok közül kerültek ki. Hasonló volt a helyzet a vásárrendészethez, illetőleg az adótisztekhez tartozó borhírákkal és borvonyókkal vagy füzérmesterekkel. A vásárbírák is csak külsőtanácsosok lehettek. Volt ezekben a számadásra kötelezett hivatalokban és tisztségekben egy közös elem. Nevezetesen az, hogy mindnyájuknak alaposan ismerniük kellett az adott térség, a vele kereskedelmi, piaci viszonyban álló körzetek, valamint a felettük álló konnányzati szervek által használt pénz- és mértékrendszereket. Ugyanakkor Kismarton és uradalma a Fertő-tó nyugati partján, továbbá a Lajta-hegység délkeleti lejtőjén termett borait sziléziai, lengyel, cseh és morva piacokra szállította. De érdekeltek voltak itt a bécsújhelyi és a brucki extraneus tulajdonosok is. Emiatt a csak itt használt kismartoni akó messze túlmutatott a helyi használaton. A kőszegi vagy rohonci vedért viszont Vas és Sopron vármegye nyugati határain használták a kőszegi, a rohonci és a szalónaki uradalomban.^

6 A helyi piacokon, a harmincadregiszterekben, az adójegyzékekben és az adóbérletekben olvasható költségkimutatásokban teljességgel alkalmazkodtak a bécsi piacokhoz és elszámolási rendszerekhez. Emellett Graz hatása is nyomon követhető a forrásokban. A forrásokban azonban jól adatolhatok mind a rajnai, mind a magyar aranyforintban történő elszámolások is. 5? A biztonsági, az egészségvédelmi és az emberbaráti tevékenységgel összefüggő tisztségek már tipikus, városi intézményekhez kötött tisztségek voltak. Egy részükre - például a városkapuk őrzésére, éjszakai őrségre, a város forgalmának ellenőrzésére a vár kapitánya vagy földesura formált jogot.

^

58 Mindkét városnak elemi érdeke fűződött ezért ahhoz, hogy a város joghatósága területén önállóan biztosítani tudja a közrendet, azokon a területeken, amelyhez alapvető önkormányzati jogok - így például a polgári ingatlan- és piacjogok, polgári intézmények - kötődtek. Végső soron ezen az önállóságon múlt, hogy a polgári tőke - ha szerény mértékben is -, de emberbaráti intézményekre és szakszemélyzetre, ispotályra, orvosra, borbélyra is összepontosítani tudott. Érdekességként említjük, hogy amikor Kőszegen az ispotály anyagi alapjainak előteremtéséről folyt a vita, az uradalom elhatárolódott tőle. Ezért a városnak magának 30 Prickler, H, 1986. 80-81., 86-87. p. :57 VaML KFL Tk. Lvt. Póts. I/XIX/2. Harmincadjegyzék. DreiBigstregister. Kőszeg, 1545-1549.; VaML KFL KVT Act. Misc. Az Alsó-Ausztriai Kamara elismervényei a beépített úrbéri adóról. Bécs, 1560 és 1564 között. :5S Bariska, 1976a. 63-72. fok; Homma, 1963. 333-33^. p. 125