Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati hivatalok és tisztségek

Olyannyira, hogy a földbirtokos Sopron valamennyi községe elpusztult.

i45 Hozzá kell tennünk, hogy a soproni városkapitányság intézményét mind a Habsburg, mind a magyar uralkodók a maguk javára kívánták kihasználni. Voltaképpen a nyugat-magyarországi zálog- és határtérség befolyásolásának egyik eszközét látták benne. Ha zálogbirtokos a várkapitányságot is birtokolta, katonai hatalmát a városra is kiterjeszthette. Ez történt Kőszegen, ahol zálogbirtokosok közül Jurisics Miklóst és unokaöccsét, neuhofi Nikolaus Jurisicsot illette meg a kapitányság. Érdekesség, hogy a zálogbirtokos Hans von Weispriach és Christoph Teufel kőszegi zálogbirtokosoknak ez nem járt.'

46 Kismartonban a zálogbirtokosok közül 1509 és 1533 között a von Fürst család birtokolta a kismartoni kapitányságot.'

4

' Utánuk von Weispriach volt a váruradalom - tehát nem a város - kapitánya. Tekintettel arra, hogy 1572-ben az uradalmat az udvar visszaváltotta, a várkapitányi tisztségbe a császár nevezte ki a kapitányokat.

548 A városkapitányság intézménye azonban Kismartonban még arra a rövid időre sem jött létre, miként Kőszegen 1575 és 1611 között. A városkapitányság kőszegi születésének az volt a feltétele, hogy a város önállósuljon az uradalomtól. Mihelyst ez létrejött, a városbíró és a városkapitány hivatala közötti konfliktusok szinte elkerülhetetlenek lettek. A városbíró volt ugyanis a helyi szokások, jogrend és törvényesség letéteményese. Hatáskörének bármilyen megosztása - még akkor is, ha ezt az igényt a városkapitány fogalmazta meg - az önkormányzatot gyengítette. Kőszegen 1574-ben Erhardt Inckhofert választották városbíróvá.

349 A következő évben azonban nemcsak a városbírót, hanem a városkapitányt is jelöltek és választottak.

550 A két funkció egyesítésének az 1576-ban lefolyt választás vetett véget. A hosszú életű Erhardt Inckhofer ekkor már csak a városkapitányi hivatalt tudta megtartani,

531 1611-ig megmaradt ebben a hivatalban."

2 Ekkor egyébként fia, Johann Inckhofer került helybe, ám olyan feltételeket szabott, amelyek nagyon nehéz helyzetbe hozták a várost. Azt kívánta, hogy egyrészt hivatalában éppen olyan megerősítést kapjon az uralkodótól, mint a városbíró. Emellett fizetését is az udvartól kérte. Másrészt pedig ragaszkodott ahhoz, hogy a városi rendszabályokat változtassák meg, azaz a tizedek, a strázsa és az őrség kizárólagosan az ő hivatal alá tartozzanak. „Cserébe" ígéretet tett, hogy a városbíróval „jó korrespondenciát" tart majd. Mindez azonban teljesíthetetlen volt, hiszen a közhatalmat el akarta választani a legfőbb városi méltóságtól. Valójában városkapitányként a régi várkapitányi hatás345 Házi, 1923a. 10. p. 54ó

Bariska, 1976a. 53-54. fol. 547 Ernst, 1963a. 72. p. 545 Gruszecki, 1963. 320-321. p. 549 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1572-1575. 69. fol. Kőszeg, 1574. ápr. 25. 550 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1572-1575. 141-144. fol. Kőszeg, 1575. ápr. 24.; VaML KFL KVA Ak. Conscriptiones. Kö. 510-512. Musterregister, 1575. 3. p. 551 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1576-1582. 19. fol. Kőszeg, 1576. ápr. 27. 552 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1603-1612. 290-294. fol. Kőszeg, 1611. máj. 1. 123