Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Bevezető

BEVEZETŐ Habsburg III. Frigyes császár 1463-ban azzal a feltétellel adta vissza a Szent Koronát Hunyadi Mátyásnak, ha a magyar uralkodó zálogon hagy nála hét nyugat-magyarországi uradalmat, közöttük Kismarton (Eisenstadt) és Kőszeg városát is. Lényegében tehát azokat a birtokokat, amelyek még az 1447. évi regedéi (radkersburgi) fegyverszünet alapján maradtak a császárnál. A Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárában őrzött források alapján 1975-ben derült fény egy addig ismeretlen jogintézmény, a pártatlan bíróság működésére. Ugyanebben az évben, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság - Veszprémi Akadémiai Bizottság a „Dunántúl településtörténete 1767-ig" című, Veszprémben tartott konferenciájának szünetében ezzel kapcsolatban felvilágosítást kértünk Csizmadia Andor jogtörténész professzortól. Sejtésünk beigazolódott. Ez a küldött bíróság ugyanis Csizmadia szerint sem volt beilleszthető a magyarországi bírósági szervezetbe. A szóbanforgó bíróság valóban nem szerepelt abban a jogtörténeti összefoglalóban sem, amely ugyanebben az esztendőben látott napvilágot,

1 és nem került említésre sem „A magyar bírósági szervezet és perjog története" című munka második kiadásában, sőt az ugyancsak 1996-ban kiadott „Magyar jogtörténetiben

2 sem. Csizmadia professzor jó negyed századdal ezelőtt további kutatásokra ösztönzött, és bár 1976-ban megvédett bölcsészdoktori disszertációnkban

3 már utaltunk a pártatlan bíróság működésére, az anyag feltárása azonban még sokáig váratott magára. Egyfelől azért, mert rendkívüli nehézségekbe ütközött a forrásfeltárás mind jogtörténeti, mind paleográfiai szempontból, másfelől pedig azért, mert a feltárt intézményt - a Habsburgzálogstátusz igazgatás- és jogtörténeti következményeivel együtt - el kellett helyezni a 15-17. század Nyugat-Magyarország valóságába. Ennek részeként igazoltuk többek között azt is, hogy a nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyeken végbement az V. Károly-féle büntetőtörvénykönyv, az úgynevezett „Carolina" recepciója. A magyar jogtörténetben ez is újdonságnak számít, hiszen a 16-17. századi Magyarországon másutt erre nemigen található példa. Béli Gábor 2000-ben megjelent jogtörténetében azonban van arra utalás, hogy városok, sőt olykor megyei törvényszékek alkalmazták.

4 A feladat tehát rendkívül csábító volt. Új intézményekre, új összefüggésekre derült fény, de csaknem előzmények nélkül maradtunk. A magyarországi történetírásban ugyanis egyedül Házi Jenő nagyszabású, soproni oklevélkiadásában találni halvány utalást a bíráskodásra.

3 Ez az észrevétel persze még nem beszélt a pártatlan bíróságról, hanem csak „a soproni jog" befolyásáról. Viszont nagy érdeme volt, hogy először emelte ki azokat a nyugat-magyarországi helységek - így Kőszeg, Csepreg, Rohonc (Rechnitz) és Szombathely - nevét, amelyek később a pártatlan bíróság ülnökeit delegálták. A Házi Csizmadia - Kovács - Asztalos, 1975. 2 Bónis - Degré - Varga, 1996.; Mezey, 1996b. 3 Banska, 1976a. 4 Béli, 2000.151.p. 5 Házi, 1924. G. p. 11