Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Bevezető

által felsorolt listán szerepelt még Győr és Sziget (Sárvár) is, de reájuk több adatolást ebben az összefüggésben nem ismerünk. Ez a bíróság csak ítélkező bíróság volt, hiszen végrehajtási jogosítványai nem voltak. Az ítéleteket már maguk a résztvevő városok és mezővárosok vagy úriszékek hajtották végre saját privilégiumaik alapján. A nyugat-magyarországi pártatlan bíróság intézményének volt egy felvidéki párja is. Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben a 15. század óta szövetséget alkottak, amelyhez a 17. században Késmárk városa is csatlakozott. A kisszebeni bíró 1673-ban e szövetség különleges bíróságához fordult jogorvoslatért.

6 Ez a „Pentapolis"-nak nevezett városszövetség jelentős szerepet kapott a reformáció idején: gyűlést tartott minden fontos, őket is érintő kérdésben. A „Pentapolis" által alkotott szuperintendencián túl a városok és a nemesség viszonyáról éppúgy értekeztek és döntöttek, mint a vonzáskörzetükbe tartozó mezővárosok piacszabályozásáról.' Arra pedig, hogy e felső-magyarországi városszövetség pártatlan bíróságot is működtetett, éppen a kisszebeni bíró jogtörténeti szempontból is érdekes esete mutatott rá. H. Németh István eddig publikált kutatásaiban hangsúlyozta, hogy ezek a pártatlan bíróságok egy perjogi ellentmondást, nevezetesen azt küszöböltek ki, hogy a törvényhozó, továbbá az eljárás al- vagy felperese nem lehet ugyanazon jogi személy.

8 Ezt a bevett gyakorlatot és jogelvet később az 1659. évi 53. te. ismerte el a városokra nézve.

9 A koronáért 1463-ban elzálogosított Nyugat-Magyarország intézményfejlődésének elemzése megnyugtatóan tisztázta, hogy a pártatlan bíróság(ok) működése akkor szűnt meg, amikor 1647-ben a Habsburg-zálogbirtokok visszakerültek az anyaországhoz, azaz ahogy akkor mondták: a Magyar Koronához. Ténykedésük tehát egyértelműen a zálogstátuszhoz volt köthető. Ebben eltért a felvidéki párjától, hiszen működése nem a tisztán magyar jogfejlődés keretein belül szűnt meg. Mint látni fogjuk, számos más kérdésben, így szervezeti, vegyes osztrák-magyar jogalkalmazási, felügyeleti kérdésekben stb. is különbségek mutathatók ki. Éppen ezért jelen munka célkitűzése is több mint a pártatlan bíróság működésének bemutatása. E jogintézmény ugyanakkor figyelmeztetett Kőszeg önkormányzata történetének egyik igen fontos elemére. Nevezetesen arra, hogy milyen mélyen hatolt be ténylegesen is az osztrák gyakorlat a magánjogi szempontból elcsatolt nyugat-magyarországi városok, mezővárosok és uradalmak hétköznapjaiba. Harald Prickler osztrák történész érdekes módon minősítette a zálogstátusz következményét. Szerinte a nyugat-magyarországi zálogterület államjogi szempontból de iure megtartotta eredeti viszonyát az anyaországhoz, ám a területet in praxi közvetlenül az alsó-ausztriai központi kormányszervek, valamint a rendi tartományi gyűlés alá rendelték.

10 Azaz de facto az osztrák ö Németh, 1998. 7 Németh, 1999. 8 Németh, 1998. 380. p. ° I. Lipót 1659. évi decretuma. 53. te. MT, 1657-1740. 166468. p. 0 Prickler, H., 1970a. 170. p. 12