Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A Ság-hegy hegyközségei a 18-19. században
AZ 1867. ÉVI EGYSÉGESÍTETT HEGYKÖZSÉGI SZABÁLYZAT' A 18. században született Ság-hegyi szabályzatokban már érzékelhető az egységesítésre való törekvés, vagyis az, hogy az azonos gyepűn belüli, de más községek határához tartozó, esetlegesen még más birtokviszonyok között is működő birtokosok próbálták összehangolni rendszabásaikat. A mesteriek, bár teljes számban nemesi szőlőket bírtak, mégis a szőlőt újonnan telepítőknek biztosított földesúri szabadságokat is felvették az artikulusok közé. Igaz, a jegyző ehhez hozzáfűzte, hogy „... ugyan ezen Első Articulusban lévőpunctumok nem tzéloznak az Nemes Hegységnek rendtartásihoz ...". 26 Az 1860-as években bonyolultabbá vált a helyzet. A korábban nemesi szabadsággal bíró mesteriek mellett szabad birtokosokként megjelentek a közben önállóvá lett kápolnaiak, ugyanakkor a ságiak még megmaradtak korábbi állapotukban - egykét kivételtől eltekintve -, meg nem váltott hegyvámos szőlőikkel, az Erdődyek fennhatósága alatt. Az ő ügyük még folyamatban volt, és csak 1869-ben zárult le. 27 Ennek következtében a korábbi szabályozás elavult lett. 1866. november 10-én Ság és Kápolna határában összegyűltek a birtokosok és úgy döntöttek, hogy megalkotják az új, közös hegytörvényt. A következő év február hónapjában fogadták el az új rendszabályt, amely megtartva az egyes hegyközségek önállóságát, bizonyos kérdésekben egyesítette a rendelkezéseket. Mivel Erdődy Ferenc gróf és a megyei bizottmány is áldását adta, még 1867 őszén életbe is léphetett. A közös szabályozás nem volt előzmény nélküli, hiszen a Somlón már 1865-ben megtették ezt, amely láthatóan mintául szolgált a Ság-hegyieknek. 28 Ez talán az egyik legérdekesebb a tárgyalt szabályzatok közül, amelyben jónéhány korábbi tárgykör kimaradt: így például az eladások színpadias módon történő felvallása, vagy az örökösödés megszorítása. A hegyközségi tagság változásának bejelentését a közös költség kirovása miatt, azonban továbbra is kötelezővé tették. Új pontokat is felvettek: elkobzás és magas büntetés terhe mellett tiltották idegen boroknak a hegy területére való bevitelét, továbbá 4 lábban határozták meg a gyepű fenntartandó magasságát, amelynek javítását már nem csak a vele határos gazdák kötelességévé tették, hanem arányosan kiosztották az összes birtokos között. Védték a ragadozó madarak fészkeit, és tiltották a hegyben való állandó lakást. A legérdekesebb az a pont volt, amellyel egységesíteni próbálták a napszámosok munkaidejét és bérét. E szerint a munkaidő napkelte után fél órával kezdődött, és napnyugtáig tartott. A reggeli- és uzsonnaidő fél-fél, míg az ebédszünet egy óra hosszú lehetett. Szent Lőrinc- és Szent György-nap között megtiltották az uzsonnaidőben történő heverészést, sőt az ezt engedélyező vincellért büntetéssel fenyegették. Ság szr., 1867. 13 p. A téma bővebben feldolgozva: Söptei Imre: „Ság szőlló'hegy rendszabályai", 1867. = Vasi Honismereti és Helytörténeri Közlemények, 2002. 2. sz. 50-59. p. VaML Alsó-Mesteri Hkir. Jkv. VaML Kőszegi Fióklevéltára A Kőszegi Takarékpénztár iratai. Altalános iratok 1871- szept. 28. NSH kr., 1866. 18 p. 66
