Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A Ság-hegy hegyközségei a 18-19. században

Hegyehiök 3 év EGYESÍTETT KÖZGYŰLÉS Állandó bizottmány 18 fő (12 Ság, 4 Kápolna, 2 Alsómesteri) + hegybírók, esküdtek, jegyzők HEGYSÉGI KÖZGYŰLÉSEK Jegyző Hegybíró Alsómesteri 1 -1 helyi és vidéki Kápolna Ság 2-2 helyi és vidéki Esküdtek Jegyző Hegypásztorok 2. ábra Ság-hegy hegyközségi szervezete, 1867 A tag-hegyközségek fölé rendelték az egyesített közgyűlést és az általa kijelölt választmányt is, amely a legfontosabb döntéseket hozta. Ezek közé tartozott a szüret idejének meghatározása, amelyet a földesúri joghatóság és dézsmakötelezettség megszűnése után is mindenkire érvényes módon jelöltek ki. Míg korábban egyes hegyrészek - az adott uradalom engedélye alapján - más-más időpontban kezdhették meg a szüretet, addig most ez a különbség megszűnt. Október 10. előtt általában nem engedélyezték a szüretelés megindítását, mivel e napra kellett összehívni a döntéshozó választmányt. Veszélyes rothadás esetén egyedi, írásbeli engedélyt kaphattak a gazdák. A szüret egységes megkezdésének gyakorlatát tehát bevezették, jóllehet ekkor már minden szakember előtt világos volt, hogy a magyarországi borok gyenge minőségének fő oka a különböző érési idejű fajták egyszerre történő szedése volt. Amikor az egyik még éretlen, alacsony cukorfokú volt, a másik már rothadásnak indult. A problémakör lényegére jól rávilágít az a vita, amely az egyesített hegyközség vezetősége és az alsómesteri gazdák között az 1860-as évek végén lezajlott. Ügy tűnik, a korábban nagyobb szabadsághoz szokott alsómesteri birtokosok nem örültek az egységes szabályozásnak. Ráadásul alacsony számuk miatt sem a közgyűlésben, sem a bizottmányban nem érvényesíthették érdekeiket. 1870-ben a megyei bizottmányhoz fordultak, és azt panaszolták, hogy mivel a gyűléseket tőlük távol, Kiscellben tartják, így dologidőben nem tudnak elmenni. Ezért arra kértek engedélyt, hogy újra önálló hegyközségként működhessenek. A főszolgabíró az alispán utasítására összehívta az érdekelteket, mely értekezleten a hegyközség vezetősége ellentámadásba ment át, és azt állította, hogy csak kivételes esetben nem a Ság-hegyen tartották meg gyűléseiket, ám azokon a mesteriek nem jelentek meg. Ráadásul szerintük éppen miattuk kellett az egyesülést létrehozni, mert a szüretet rendszeresen idő előtt tartották, melynek következményeként a többiek is kénytelenek voltak, saját termésük épségé67