Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kocsmák, csárdák és vendéglők a 18-19. századi Vas megyében

kocsma kétszobás cseréppel fedett téglaépület volt, amely alatt 1 boltozatos, 150 akós pince helyezkedett el. A kocsmát és a mészárszéket egy 3 évre szóló szerződés alapján, évi 147 forintért adták bérbe, 20 akó urasági bor kimérési kötelezettségével együtt. A barátfalvi (ma: Ollersdorf, Ausztria) kocsmát évi 110 ft-ért és 20 akó urasági bor kimérési kötelezettségével árendálták, amely akónként 48 krajcár tiszta hasznot eredményezett az uraságnak. Szentlőrincen a község félévi és nyári bormérést tarhatott, amelyért 31 ft-ot fizettek a földesúrnak. Pinkócon (ma: Güttenbach, Ausztria) volt az uraságnak 1 kocsmaháza a falun kívül, a Németszentmihályról (ma: Grosspetersdorf, Ausztria) Németújvárra (ma: Güssing, Ausztria) vezető országút mellett. Ennek az épületnek a becsült értéke 3320 ft 40 krajcár volt. Burgóhegy (ma: Burgauberg, Ausztria) községben a grófnak volt 1 majorja és 1 kocsmája, 1 vincellér lakása és a szőlőhegyen a Fekete Medve - azaz „Der schwarze Bär" - nevű pincéje. Az ötszobás kocsmaháza az országút és a Lapincs vize, valamint az országhatárt elválasztó híd mellet épült, és ahhoz istálló, szekérszín és 1 deszkával fedett tekéző tartozott, és értékét 3004 ft-ra becsülték. Szentelek (ma: Stegersbach, Ausztria) mezőváros lakói gabona- és borkereskedéssel foglalkoztak. A Németújvárról Stájerország felé vezető országút szelte át a települést, melynek „...különös terménye a bora, mely a jobbak közül való."

1A Természetesen itt is volt az uraságnak 1 vendégfogadója és mészárszéke, melyeket 187 ft-ért adott árendába.

25 A földesurak gyakran utasításokkal látták el kocsmárosaikat vendéglátást és a bormérést illetően. Bernáth György kámoni birtokos által 1772-ben a kocsmárosok részére kiadott instrukciói a következők voltak: „LA kocsmárosom legis leg elsőbben az Isten féleimit, a maga jólelki Ismeretit és a böcsülletit előtte visellye, a felebaráti szeretet ellen való az ital közé víz egyelittésével, hamis mértékkel, vagy rovásoklwl ne éllyen, káromkodni, s verekedni, a tűzzel, pipával ki járkálni meg ne engedgye, sőtt a tűzre igen is vigyázzon, hogy a kémény számadásiul ment lehessen. 2. Bor, pálinka, zab, széna nélkül egy óráig se legyen, és a mivel böcsülletessen a jövevént meg vendégelhessen, a háznál tartsa, hogy akkor neköllessen azt keresni, a mit az asztalra köllene adni, ha nem az háznál legyen. 3. A vendégfogadósnak azon leg inkább köttetik lenni, hogy a vendégeit mindég jó itallal, s tiszta alkalmatossággal meg böcsülhesse. Azért 4. A jövevényeknek nagy rovást ne tegyen, hogy az által azokat el idegenítse, hanem inkább magához vonza. 5. A veteményes kertye körül jól forgolodgyon, és ha a vendégeinek nem lesz szüksége reá maga el éldegélhet belőle. Mindazon által 6. Ne várjon még az itala el fogy, ha nem az előtt jókor, hogy a söprője alá szállyon, meg tisztúllyon, és tiszta jó bora légyen, jó idein a gondviselőmtől a vendégfogadójában által szállítani kérjen és mindaddig ne nyugodgyon, valameddig az meg nem lészen. 24 VaML Mkir. Árv. ir. 6. köt. 17. sz. 25 Uo. 98