Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kocsmák, csárdák és vendéglők a 18-19. századi Vas megyében

akik a cégért engedély nélkül rakták ki épületük homlokzatára.

14 „Vas vármegye honunk azon megyéi közé tartozik, hol sok és jó asztali borok teremnek, még pedig a gazdaság ezen fő ágában mindenik járás részesült, avval a különbséggel, hogy a tótsági és németujvári járásokban legtöbb, a szombathelyiben pedig a legkevesebb szollőskertek ,.."

15 terültek el. Fényes Elek Vas megyében 6 fő bortermő vidéket különített el, amelyek az alábbiak voltak: 1. Kőszegi (Kőszeg, Bozsok, Rohonc (ma: Rehnitz, Ausztria), Csatár (ma: Felsőcsatár)) 2. Monyorókeréki (ma: Eberau, Ausztria) (Cséke (ma: Eisenberg, Ausztria), Keresztes (ma: Németkeresztes), Lovaszad (ma: Luising, Ausztria), Strém (ma: Strem, Ausztria), Büks (ma: Deutsch-Bieling, Ausztria)) 3. Németújvári (Nagyfáivá (ma: Mogersdorf, Ausztria), Badafalva (ma: Weichselbaum, Ausztria), Kristyán (ma: Grieselstein, Ausztria), Kukmér (ma: Kukmirn, Ausztria), Füzes (ma: Rábafüzes), Patafalva (ma: Poppendorf, Ausztria)) 4- Tótsági (Szentbenedek (ma: Ivanócz, Szlovénia), Bokrács (ma: Bokraci, Szlovénia), Szentbíbor (ma: Sebeborci, Szlovénia)) 5. Hegyháti (Vasvár, Oszkó, Nádasd) 6. Kemenesaljái (Ság-hegy, Kissomlyó).

16 A megyében tehát nagy területen termesztettek szőlőt és kereskedelmi mennyiségben állították elő a bort, amelyek értékesítése az urasági kocsmákban történt. A kocsmák haszna a földesúri jövedelmek tekintélyes forrásai voltak, még akkor is, ha azokat bérbe adták. Az uradalmi kocsmák többsége eleinte saját kezelésben volt, és a kocsmáros csak jutalékot kapott az eladott bor után. így jövedelme a bor mennyiségétől függött, így annak szaporítása - azaz hígítás, vizezése - nem volt érdektelen számára. Előfordult az is, hogy az uradalmak, de a városok is bérbe adták a kocsmáikat.

17 Szombathelyen például a városi bíró és a tanács engedélyével - 1759. Szent György napjától számított 3 évig - a városháza épületében lévő vendégfogadót a haszonvételeivel együtt évi 160 ft-ért árendába adták ki, mégpedig azzal a feltétellel, hogy a bérlő igaz mértékkel méri majd a sört és a szombathelyi szőlőhegyen termő bort. A 3 év alatt a vendégfogadót és udvarát köteles volt rendben tartani, és a cselédsége által okozott károkat megtéríteni. A vendégfogadó használatbavételéhez 400 ft kauciót kellett a város pénztárába befizetni, melyet az árendás idő letelte után kapott vissza a bérlő.

18 I Ballai Károly: Magyar korcsmák és fogadók a XIII-XVIII. században. Bp., 1926. 50-55. p. Fényes Elek: Vas vármegye mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, 1836. A bevezetőt és a jegyzeteket írta Benczik Gyula, Mayer Lászó. Szombathely, 1991. 9-10. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 4-) 16 Uo. Fe^ér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon 1848-ig. Bp., 1981. (továbbiakban: Feyér, 1981.) 336-337. p. VaML Szombathely város házipénztárának iratai. Vendéglátó számadások nr. 13. 95