Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kocsmák, csárdák és vendéglők a 18-19. századi Vas megyében
A SZŐLŐTERMELÉS ES BORMERES - A JO BORNAK NEM KELL CEGER? A kocsmáltacási vagy italmérési jog az ún. kisebb királyi haszonvétek egyike volt, amely egyértelműen a földtulajdonhoz kapcsolódott, és az a föld tulajdonosát és birtokosát is megillette. A bormérés jogával az év meghatározott idó'szakában a földesúr, meghatározott idó'szakban pedig a jobbágyok élhettek. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés során úgy szabályozták ezt a jogot, hogy az „1550. Esztendőnek 36-dik Articulusa szerént szabad légyen a Jobbágyoknak bort árulni Szent Mihály naptúl fogva Szent György napig, mivel a helységben Szőlőhegy vagyon." 10 Amely településeken viszont nem volt szőlőhegy, ott Szent Mihály napjától karácsonyig mérhettek bort a jobbágyok. „Ha a földes úr 1550. esztendőbéli 36-dik artikulusnak értelme szerént az korcsmáitatást vallamellyik jobbágyára bízni kívánná, az ollyan jobbágy addig, a méglen a bort árulla, a szokott héti szolgálattal szabad légyen, s azon föllül a korcsmálásnak bére fejében minden akótul 11 4 pénz az uraság által néki fizettessék." 12 „Noha ugyan a jobbágyoknak a korcsmáitatás fönt írt mód szerént bizonyos üdőre meg engedtetik, a hol mind az által az uraságnak oly vendégfogadója volna, avagy jövendőben olyast építtetne, melyben az utazók meg szálhatnának, az olyatin vendég-fogadóban mindenféle italnak kiárultatása egész esztendőnek folyássá alatt szabadon hagyattik: Valamint, hogy mindenféle égetbomak és sörnek árultatása s efféle italoknak elkészíttetése egyedül az uraságot illet." 13 Az 1767. évi úrbérrendezés tehát egységesen szabályozta a borkimérés jogát. Az urbáriumok és a gazdasági instrukciók nyomán a következő kocsma fajtákat különíthetjük el: 1. Alkalmi vagy ünnepes kocsmák. 2. Kántorkocsmák, ahol a jobbágyközségeknek joguk volt Szent Mihály napjától karácsonyig saját boraikat kimérni, amelyet az 1550:36. te. 2. §-a szabályozott. Ezeket a kocsmákat - minthogy nagyjából 3 hónapig mérhettek bennük bort negyedévi vagy általánosan kántor korcsmáknak nevezték. 3. Állandó kocsmák voltak azok, amelyek az egész év folyamán működtek, és a vezetésük rendszerint állandó foglalkozást igényelt. A bormérés busás hasznot hajtott, és a birtokosok egyik legféltettebb jövedelme volt. Az italmérés jelvénye a cégér volt, amelynek hagyományos használata napjainkig fennmaradt a régi bortermő vidékeken. A bor- és sörmérés idejére, az illető helyiség bejárata fölé ki kellett függeszteni a cégért, amelyet nem mindenki használt már ekkor sem. A nagy jövedelmezőség miatt elterjedt volt a zugmérés, vagy vakbormérés. A cégér a jogot szimbolizálta, amelyért megváltás, díj járt és a legitim bormérést jelentette. Azonban nemcsak cégér nélkül bitorolták a kocsmatartás jogát, hanem voltak olyanok is, Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VAML) Vas vármegye nemesi köz- és kisgyűlésének iratai (továbbiakban: Mkir.) Úrbéri összeírások (továbbiakban: Uö.) Baltavári uradalom urbáriuma 2. punctum 1. §. Űrmérték: 1 magyar akó = 64 icce = 32 pint = 51 liter. MNL 1. köt. Bp., 1977. 56. p. " VaML Mkir. Uö. Alsópaty urbáriuma 6. punctum 5. §. VaML Mkir. Uö. Baltavári uradalom urbáriuma 6. punctum 4- §• 94
