Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Fejezetek a szombathelyi hegyközségl8-19. századi történetéből

is érvényes volt, ám e tekintetben az 1840-es évekre előremutató változás következett be. Ebből az időszakból névszerint is több sikeres szombathelyi szőlőbirtokost ismerünk, akik egyikének működéséről és a hegyről a Nemzeti Újság helyi tudósítója 1845 novemberében elragadtatott hangon számolt be: „Megyénkben ez évben a távolinál mennyiségre is több, minőségre is általán jobb bor termett, de mi közfigyelmet érdemel: az Stallner Ferenc szombathelyi polgár, és több gazdasági egyesület ragja szőlőmivelő iparágának szép eredménye. O t.i. I84lben kezdvén a gazdaságnak ezen nálunk még többnyire a régi modorban pangó ágát, s három holdnyi földtért mintegy tiz ezer külországi vesszővel, mellyek közt legbővebben találtatik a riesling, fekete és piros clävner, piros tramini, és fekete oportói, a lúgoson pedig számos asztali tőle-fajokat, felette szép sikerrel ültetett be, úgyhogy az idén hét akó oly édes mustot szüretelt, mellynek akója pengő pénzben

1021 is két annyit ér, mint a nálunk eddig divatos fürtök leve. E szépen rendezett szőlőhegyen a tőkesorok egyenes vonalban keletről nyugatra ültetvék, s egymástól 3 1/2 lábnyi távolságban állnak. A mivelésben a fejmetszés alkalmaztatik, de a vesszők nevelésében minden eddig ismert mód, a tőkék és azok fajaihoz képest használtatik. A Rheingauer-féle félivre metszés pedig eddigelé mind termékenységre, mind a fürtök érlelésére legjobb foganattal ajánlkozik. Karók helyett láthatni itt cölöpökre húzott sodronyokat is, ezekhez kötöztetvék azok a vesszők, mi nem csak a szemnek szolgál szép látványul, hanem a karók naponként drágulván, és sok helyütt nem lévén kaphatók, a sodrony pedig tetemesen kevesebbe kerülvén, gazdasági tekintetből is ajánlatos. A lugasokon Brohner szegletbe metszése, és a vesszőknek magasra eresztésében Oppenheimer rendszere rendkívül jó eredménnyel gyakoroltatik. Az idei e fajták jóságára nézve tagadhatatlan bizonysággal szolgálhat az, hogy a Reaumeur 14 fokú Meisner-féle mértéken megméretvén a régi és uj tőkék fürtjeiből sajtolt must, az csak l '060 egész 1 '070ig mutatott, midőn a külországi fajták mustja 1 '077tői egész 1 '093ig állott. További szép előmenetellel a fen cimzett úr növöldéje által vidékünkön is a nemesb fajta szőlőtőkéket, mert 1844 évi őszig már 80,000 részint gyökeres, részint csira vesszőt adott el, és 1845 tavaszában szinte húsz ezerig küldözött szét, jelenleg pedig harminc ezer gyökeres vessző áll nála készen eladásra azonfelül, hogy tízezer előre meg van rendelve. A csira vesszőnek ezre 5 frt; a gyökeresnek pedig 16 ft p[engő]plénzben], az asztali fajokból huszonöté I ft 30 kr; egyegy gyökeres vessző pedig 6 ícr."

104 Nem csak Stallner szőlészete volt magasszintű, hiszen amikor 1847. október 17. és 21. között a Vasmegyei Gazdasági Fiókegyesület gyümölcskiállítást rendezett, azon miután Stallner nem pályázott - Hegedűs Sándor a megyei főmérnök szőlője aranyérmet nyert, de mellette Skényi János szőlője is elismerést vívott ki.

105 Pengőforintban. Szombathelyről. = Nemzeti Újság (továbbiakban: NU) 1845. nov. 14. 721-722. p. Vasból. = NÚ 1847. okt. 28. 682-683. p. 87