Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A Ság-hegy hegyközségei a 18-19. században

Ugyanakkor továbbra is fennmaradt a szüret megkezdésének a választmány által egységesen meghatározott ideje. Igaz azonban, hogy ekkor már az egy területre telepített korai fajták szedésére lehetőség volt. A szabályok között természetesen a filoxéravész elleni védekezés is helyet kapott: két pontot is szenteltek arra, hogy megakadályozzák az idegen, bizonytalan eredetű szőlővesszők bevitelét és ezzel az élősködők terjedését. Megelőző intézkedésként 1895-ben amerikai szőlővessző-telepet is létrehoztak a hegyen.

33 Ennek ellenére sem tudták megakadályozni, hogy 1905-re Ságon, és Kápolnán is megjelenjen a rettegett rovar,

34 melynek nyomán a következő évtizedekben mintegy negyedével csökkent a szőlővel beültetett terület nagysága, amely csak az 1960-as években növekedett újra jelentős mértékben.

35 Ekkorra már feltűntek más károkozók is, amelyekből a peronoszpórát és a cserebogarakat kiemelték, és az ellenük való védekezést kötelezővé tették. Előbbihez a védekezés eszközeit és anyagait - a vármegye szabályrendelete értelmében - közösen szerezték be. Ez a törvény látszólag nagyobb önkormányzatot adott, de a hegyközség értékvesztésének folyamata, amely már eddig is megfigyelhető volt, tovább erősödött, mivel már messze nem biztosította azokat a lehetőségeket, amelyekkel a birtokosok korábbiakban számolhattak. Jó példa erre a 20. század első évtizedének közepén a Ság-hegyi bazaltbányászat bérlői és a sági hegyközség között az ún. „kőhordó út" használatával kapcsolatban lefolyt vita. A főszolgabíró, majd az alispán is a cég javára döntött, annak ellenérc, hogy az érvényes, elfogadott hegyközségi szabályrendelet szerint a hegybíró szabhatta meg, mikor használhatják azt kőhordás céljára. A hegybíró nem kevesebb, mint 6 hónapot jelölt ki a szállítások időszakául, természetesen az érési időn kívül. Nem véletlen tehát a birtokosok elkeseredése, amelynek 1905-ben a következő formában adtak hangot: „Hisz akkor minek a hegyközség, minek a hegyközség törvényhatóságilag jóváhagyott szabályrendelete, ha itt mindenki úgy tesz amint akar ha a védelmet egy ember, egy káreset ellen sem érvényesítheti, ha egyszerű panasz esetén a /cordis vagyon biztonságát maga a hatóság mintegy közprédának kiadja. ... a hegyközség összessége, annak szabályrendelete csak egy mumus, aki él, de nem mozog; - az egész hegyközség, annak közgyűlése, intézkedése valami - valójában pedig egy nagy semmi."

i6 VaML A kiscelli járás fószolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Kiscelli jár. főszolg. Közig, ir.) Névmutató 2033/1895. VaML Alisp. Közig. ir. IX. 1840/1905. Szőlőtermelés. Községsoros adatok, 1873-1965. Összeáll, a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági Statisztikai Főosztályának Összeírási Osztálya. Bp., 1986. 81-83. p. (Történeti statisztikai kötetek) VaML Kiscelli jár. főszolg. Közig. ir. 11366/1906. 70